Amikor elfogynak a vágyak
NN, neme, kora lényegtelen, érdekes vágyakat fedezett fel magában. Kezébe vette hát a könyveket és olvasni kezdett róluk. A tudományos munkákból tisztázódott előtte, hogy ő leginkább egy perverz fétisiszta, hol domináns, hogy alárendelt, olyan vágyakkal, hogy hinnye.
Segítségül hívva a szakirodalmat, ami modern szemléletű volt, NN szerencséjére, vett egy füzetet és összeírta mindazt a vágyat, amit meg szeretne élni, ki szeretne próbálni. Tisztességesen hosszú lista kerekedett belőle.
Ezután beregisztrált egy speciális partnerkeresőre. Gondot fordított az adatlap minél pontosabb kitöltésére. Majd kezdett keresni. Várhatott is volna, de úgy gondolta, mégis gyorsabb, ha nekikezd.
Kidolgozott egy keresési szisztémát. Csoportosította a vágyait, hasonlót a hasonlóval, és mindig egy-egy csoport mentén keresett. Hamarosan siker koronázta buzgó törekvését. A különböző vágyak megéléséhez sorra találta a jobbnál jobb partnereket.
Egy napon, ahogy továbblapozott volna a vágyak füzetében, megdöbbenve észlelte, hogy a következő oldal már üres. Egy percre jóleső érzés öntötte el. Szerencsésnek tarthatja magát, hogy minden vágyát, pedig volt rengeteg, meg tudta élni.
Az egy perc boldogság után megrettent.
Hisz a következő lap már üres. Hogy lesz tovább?
Elfogytak a vágyak …………
__________________
Szegény, miután a bakancslista elfogytával elvesztette minden értelmes motivációját, éjszakánként a fényárban úszó városban csavargott, tétova tekintettel, riadt arccal.
Néha valaki megszánta és megkérdezte, segíthet-e valamiben.
Igen, – mondta NN sóvár szemmel – nem tudja, hová lettek a vágyaim?