Este hiányzott
Hullámzok, mint az időjárás. Hol jó, hol jobb, hol meg nem annyira jó. Örülök a jónak, a kevésbé jókat meg igyekszem perlekedés nélkül elviselni.
A barátosnémtól kaptam egy lézgésgyakorlatot, azt csinálgatom. Még ne kiabáljuk el.
Este hiányzott a gyerekem.
Néha éjszakánként, ha valami zajt hallok a lakásban, először az jut eszembe, hogy ugyan megint mivel zörög már a macska. Aztán rájövök.
Tettem egy próbát, hogy érdemes-e szóba állni azzal a csajjal. Neki volt egy véleménye, nekem volt egy másik. Kulturáltan leirtam. Nem vette a lapot, a válasza végén már próbált provokálni. Nem reagáltam rá semmit. Úgy látszik, hogy arrafelé az a szokás, hogy mindig mindenre mindenki ír valamit. Nem biztos, hogy érdemes a rágógumit olyan hosszúra nyújtani. Mivel nem kapott viszontválaszt, igy pár óra elteltével megint irt a hozzászólásomra. Arra sem válaszoltam, mert semmi kedvem, hogy hagyjam magam provokálni egy olyan közegben, ahol csak annak lehet igaza, aki a vezérszólammal együtt dalol.
Az a véleményem, hogy
hogy? Ez nem is vélemény, hanem tény: nem kedvelem a rinyablogokat. Azokat sem, amiket én irok.
De a szabad akarat hive vagyok. Mindenki arról irjon rinyablogot, amiről szeretne, akár az első levelekről, akár a profilképekről, bármiről.
Mert nem tudom, hogy éppen kinek mi fáj. Mit akar magából kiirni. Lehet, hogy a rinyablog is csak egy álca, a belső elégedetlenségének a külvilág számára elmondható része.
Ezért minden rinyablogot becsülettel elolvasok. És magamban azt kivánom az irójának, hogy járjon szerencsével.
Ez meg egy blog volt tegnap este a Pixire