Jócselekedet
Az utcánkban lakik egy ember. Pár házzal arrébb. Néha látom. Olyan az arca szinte mindig, mintha citromba harapott volna. Párszor kérdeztem már, hány éves. Megtehetem, mert én már neki csak egy öregasszony vagyok, akinek szinte mindegy, mint mond, mert azt hiszi, hogy úgysem emlékszem semmire. Nem így van, de ezt ő nem tudja. Az életkora változóképes.
Furcsa egy ember. Minek hazudik egy férfi az életkoráról egy öregasszonynak … ki tudja.
Néha megsajnálom a citromképe miatt és leállok vele kicsit cseverészni, hátha jobb kedve lesz, mert úgy érzi, hogy valaki fél-idegen is törődik vele. Mondok neki mindent, ami csak az eszembe jut, pedig nem kenyerem az ilyen jellegű beszélgetés. Jobban mondva beszélés. Nem bánnám, ha egyszer ő is mondana valami érdekeset. Nem hiszem, hogy erre valaha sor kerül. Olyan nyanyának néz, aki leginkább a hasonszőrű nyanyákkal szeret locsogni. Mekkorát téved.
Nem fogom róla felvilágositani, hogy a valóban érdekes beszélgetőtársakat nem a kor, és nem a nem alapján választom ki. Hanem az alapján, hogy tud-e az elménk egyforma gyorsan hasítani. És van-e bennünk legalább azonos mennyiségű humor. Mert nem vagyok oda a savanyú, kötözködő emberekért.
Nem tudom, hogy van-e valakije. Néha elmegy, kiöltözve, olyankor remélem, hogy egy hozzáillő asszonykához készül és legalább ott jól érzi magát. Savanyúság-mentesen.
Amikor már elegem van a jótékony szófosásból, előveszek egy tábla csokit a szatyromból, mindig van benne … hátha összefutunk. És a kezébe nyomom. Szabadkozik persze, de ráveszem, hogy fogadja el. Ez is egy kis törődés a részemről. Aztán elköszönök, bemegyek a házamba.
És élvezem a jótékony csendet magam körül. A mai jócselekedetem megvolt.
Varnyu
Pixilánkok
Komolytalanok kimélyenek
Én vagyok a virtuális és valódi világ legnagyobb Dominája. Nem Úrnő, nem Királynő, nem Hercegnő, se Császárnő.
Én a legfőbb Domina vagyok. Highlanderként harcoltam meg minden dominával a világon és a harc jelmondata ez volt: Csak egy maradhat.
Én vagyok az az Egy.
te meg egy senki vagy, egy niemand, a föld színe alatt csúszómászó, még lénynek sem mondható valami. Egy izé. Aki még arra sem méltó, hogy a pénztárcája meg a havi jövedelme érdekeljen. te egy nulla vagy. ti egy nullák vagytok.
Mérhetetlenül alázatos levélben megszólíthatsz, legfeljebb nem olvasom el. A legalázatosabb senki talán még jutalmat is remélhet. Amíg világ a világ. Legfeljebb elunja.
Ugyanitt horgolt csipketerítők, konyharuhák, hímzett abroszok kaphatók jutányos áron. Egyéb kézimunkákat is rendelhetsz töllem.
Komolytalanok kimélyenek.
—————-
Továbbgondolás
Ha elmenne az eszem és mégis szolgát akarnék, annak egy dolga lenne: beszélgetni velem, úgy, hogy szórakoztasson. Azaz egy társalkodó szolga lenne.
Ha nem izgatja más, semmi egyebet nem kellene csinálnia.
Ha szeret főzni, azt néha megengedném.
Vagy megmasszirozhatná a nyakam meg a talpam.
Sok pasi van, aki valóban élvezi a főzést, talán még a masszirozást is. Mégis úgy tűnik, hogy a beszélgetésen buknak el, ki hamarább, ki később.
—————-
Nem szopik az asszony?
Találtam egy ‘domot’ (?), aki orális szolgálatra vár szubot. Lényegében csak arra.
Tudomásom szerint a sima orális szex, még ha mélyebbre cumizza is az ember, nem kifejezetten BDSM-specifikus szórakozás.
Lehet, hogy az úriember, azaz domináns ezt nem tudja? Megkérdezni sajnos nem tudom tőle.
Fene azt a rosszindulatú pofámat … mert ilyenkor mindig az a kérdés merül fel bennem, hogy: „Na mi van, otthon nem szopik az asszony, édesapám?”