Kritika és önkritika
Anyámék meglehetősen önkritkus embert neveltek belőlem. Ha a Pixin mindenkinek annyi kritikát adnék, mint önmagamnak a valóságban, már rég kitiltottak volna. Így csak mértékkel szoktam alkalmazni. De még ezért is neveztek már csótánynak, hülyének, vaskalaposnak, elvtelennek, vénkurvának, baszatlan picsának, satöbbi.
Mi lenne, ha egyszer elereszteném magam 😉
Kinek, minek a kudarca
El kellene már dönteni, hogy a válás az a házasság intézményének kudarca, vagy a benne résztvevő feleké.
A házasságnak, mint minden emberi kapcsolatnak vannak szabályai. Éppen úgy, mint a BDSM-nek.
Többször házasodtam és váltam. Valamiért soha nem magát a házasságot szidtam, hanem magunkat hibáztattam, mert nem tudtunk a házasság kötelmeinek megfelelően együttműködni.
Ha egy BDSM kapcsolat működőképtelené válik, akkor a BDSM a hibás? Hát itt szinte biztos, hogy nem.
Ha egy házasság működőképtelenné válik, akkor a házasság a hibás? Hát itt … mindeki fejezze be a mondatot, ahogy a szive diktálja.
Jó, tudom, én hülye vagyok, meg forditva vagyok huzalozva. És még a szüleim sem jól nevelhettek, mert mindig azt mondták, ha valami nem sikerül, lehetőleg ne a valamit hibáztassam, hanem keressem meg, hogy én mit csesztem el.