A mocskos kisértő hirtelen csont nélküli három pontosat dobott. A háborút persze nem nyerte meg. De még ez is meglepett …
Egy adatlapra ki mertem irni, hogy switch vagyok. Egy próbát talán ez is megér.
Bár nem tudom, miért lepődök meg. Már mióta semmi védelem … Semmi, ami visszafogná a bennem lévő ösztönállatot. A sub kétségbeejtően egyedül van. De magányában sem akar őrültségekbe belemenni. Kurva élet.
Tele vagyok indulattal. Márciusban annyira vártam. Szerettem volna adni. És még lehetőséget sem kaptam az adásra. Úgy érzem magam, mint az a fél citrom. Kicsavarva megkeseredett. Értéktelen. Eldobható. Valamit mégis elvitt belőlem. A bennem élő sub? vagy nő? hitét, bizalmát. Azt is adtam volna. De azt persze csak kölcsön, mondjam azt, hogy „használatra”? Nem örökbe. Mert az én vagyok. Milyen jó, hogy egyetlen korrekt NEM nélkül igy meg lehet alázni valakit … „Hallgassunk egy kis zenét.”
Most valami hiányzik belőlem. Nem jó ez igy sehogy sem. Kérem vissza magamat.
Szél elásta magát előttem. Egy életre.