Rövid románc
A nemzetbiztonságnál dolgozó hölgy – felelős munkát töltött be, takaritott nyolc órában, hisz ott is kell a tisztaság, nemdebár? – gondolt egyet és – miután rongyosra olvasta a szürke mind az ötven árnyalatát és százas papirzsebkendő csomagokkal felszerelkezve nézte meg tizszer mind a három filmet, persze részenként tizszer – beregisztrált egy speciális partnerkeresőre, azt remélve, hogy megtalálja az élet által nekiszánt Mr. Greyt, majd keresni kezdett. Talált is egy külföldi urat, aki hajlandónak mutatkozott bevezetni őt a dzsumbujba, azaz a BDSM rejtelmes és csodálatos világába. Külföldi? Akkor biztos pénzes is a csávó, gondolta magában, hisz már évek óta tervezte, hogy milyen jó is lenne külföldön élni.
Azt persze nem árulta el, hogy konkrétan mivel is keresi a kenyerét, de a nemzetbiztonság szót azért meglengette a beszélgetésben. Valamivel csak ellensúlyozni kell azt a bizonyos külföldet. Adni kell érte valamit. Mert nem hitte, hogy az a kedves úr összejönne egy egyszerű takaritónővel.
A kapcsolat fejlődése gyors ütemben zajlott, némi nagyzolás és telefonos cicimutogatás után az úriember már találkát is kért a következő napra.
Este nagyban készülődött a másnapra. Átnézte a ruhásszekrényét, milyen öltözet lenne alkalmas a csodálatos pillanatra, amikor meglátják egymást. Végül talált egy kellemesen kacér, de nem túl kurvás ruhát és azt gondolta magában, hogy ez épp jó lesz.
Abban egyeztek meg, hogy az úr őt a kedvenc könyvéről, a szürkéről fogja megismerni, ami a kezében lesz. Ő az urat egy szál piros rózsáról. Hosszúszárúról természetesen. És tövismentesen.
Hogy miért kellettek ezek az ismertetőjelek? Mert egyikük sem volt olyan meggondolatlan, hogy első beszélgetésben arcot mutasson. Cicit, farkat lehet mutatni, az személytelen. És izgalmas.És az ilyenekben abban a bizonyos beszélgetésben nem volt hiány.
Másnap kissé elszorult torokkal érkezett meg a kávézóba és magában arra gondolt, milyen jó, hogy ez a kedves férfi nem valami puccos, drága helyet javasolt, hanem a lakásától nem messze lévő füstös kiskocsmát. Ami rosszul megvilágitott.
Belépett és körülnézett. Vörös rózsa még sehol. Tétován leült egy asztalhoz, rendelt egy pohár vizet, mert nem akarta már az elején nagy költségbe verni a jövendő Mr. Greyt. Az majd csak később jöhet.
Szürcsölgette a vizet, nézte az óráját, mikor végre nyilt az ajtó és belépett a vörös rózsa. A férfi körülnézett és a nő asztalára eső fényben meglátta a célszerűen elhelyezett könyvet. Amikor a férfi az asztalhoz ért ….
– Te vagy, Juli? – kérdezte döbbenten és mintha lekonyult volna a kezében a rózsa.
– Én vagyok, Pista – mondta csalódottan a nő, majd a könyvet a szomszédjában lakó, már évek óta segélyből élő Piás Pista – mert csak ez volt a neve a házban – fejéhez vágta.
Ez nagyon rövid románc volt.
(Varnyu)