Vetted?
Figyelj csak, aranyapám. Hogy te nem azért jössz, hogy társat vagy barátnőt keress bennem? Hanem azért, hogy szolgálj? Tudod, miért jössz te? Mert én azt akarom, hogy gyere. Oszt ennyi.
Megnyugtatlak, te nekem nem vagy alkalmas társnak, sosem lettél volna az. Még olyan pasifélének sem. Hadd ne irjam már ide, hogy miért nem. Te úgyis tudod.
Néhány alkalom, és mindig felbaszod az agyam. Mint most is. Nem kell beszarnod, nem akarok tőled semmi komolyat. De ezt már olyan sokszor elmondtam neked, hogy unom ismételni. Ilyenkor van az, hogy esetleg napokig nem reagálok. Bármit is irsz. Hátha egyszer felfogod.
Emlékszel, amikor körülbelül két év után döbbentél rá, hogy én még az elején sem voltam beléd szerelmes? „Te még az elején sem voltál szerelmes?” Nem, baszd meg. És nem azért, mert bennem le van tiltva a szerelem. Ha találnék olyat, aki méltó erre az érzésemre, rögvest feloldanám azt a tiltást. De miattad nem érdemes, kisbogár. Soha nem tudnék benned teljesen megbizni, és a hócipőm is tele van, mikor az ál-rajongó szemű szub akármiből hirtelen kibújik a himsoviniszta macsó. Mint pár napja is. Amikor tetted azt a megjegyzést a nők és a férfiak eszéről. Kettőnkre vonatkoztatva. Nevettem. De te nem vetted észre, mi van a nevetésem mögött.
A felszin az udvariasságom. De alatta … no azt már hátha kitalálod magad is, bogárka.
És persze hiába dicsérgetsz, meg próbálsz benyalni, a felét sem hiszem el. Vetted?
Többet ide nem jössz.
Nekem nem kell szolga.
Vetted?