Egyik piros, másik kék, itt vannak az őzikék. Ostoba kis mondóka. Mikor is találta ki? Sok-sok éve, amikor várt valamire, valakire, talán csodára. Már nem emlékszik, hogy hogyan jutott ez a bugyuta szöveg az eszébe, de arra emlékszik, hogy hol. … Olvasd tovább →
Ahogy olvasom (és feldolgozom) azt a könyvet, egyre többet tanulok. És egyre bizonytalanabb vagyok … Vajon képes leszek megtanulni? És hatékonyan alkalmazni? Ha az ember csak belekontárkodik valamibe, azt hiszi, hogy hú, de ért már hozzá. Ha meg komolyabban belemélyed, … Olvasd tovább →
Bárhová beteszi a lábát, tarol. Ha akar. Még akkor is így van, ha esetleg felhúzza az orrát, amikor azt mondom, hogy: én megmondtam. Semmi ördöngősség nincs a dologban. Mindenhol egyforma emberek vannak. És az általános reakciók kiszámíthatóak. Fura, hogy épp … Olvasd tovább →
Vajon hová kerüljön a nulla? Az elejére, vagy a végére? Ez az első fontos döntés, amit már nekem kell meghozni. „Egy dologra érdemes vigyázni: ezen a szinten nincs lehetőség vagy szükség további fejlődésre. Ha csak ülünk a babérjainkon, s nem … Olvasd tovább →
Azt írtam, hogy csak egy ember. Igaz is, meg nem is. Mert van még egy. Neki viszont saját magam kínáltam fel a lelkemet. Hogy megpróbálom annyira kinyitni, amennyire csak képes vagyok. Cserébe nagyon sok információért, amit kaptam önmagamról. És persze … Olvasd tovább →
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
