Felmásoltam egy CD-t a gépre. Még nem hallgattam meg végig. Elértem az utolsó számig. Valami nem stimmel. Húz. Lassú. 42 perc. A világ értelmének száma … Rosszul másoltam volna fel? Beletekerek. Nem. Ilyen.

Gyönyörű és borzalmas egyszerre …

Smoke & Wine-Alone & Dying-Back By My Side-What’s His Name-Down In

Beledöglök, ha meghallgatom? Nem. Az luxus lenne.

– Hali!! Te halotad a zolit??
– nem. mit?
– Meghalt. Vasarnap! Nem tudom mibe !
.
.
.
– mán mindegy, drága
– Beke poraira
– igen. mi viszont élünk. hogy van az unokám? -mosoly
– Igy van ! meg ! Mar alszik! El van magaval mert mar harom foga kiesett
– nagylány lesz nemsoká. kergetheted a fiúkat mellőle -D
– Kergeti a fene! Van puska
– XD

Negyvenegy-két éves volt … Tragikus hirtelenséggel … D.J. S… … Aki a gyerekemet megtanította, hogy hogy kell a gépen úgy keresni, hogy valaha egyszer meghallgatott szám meglegyen …

Közben persze hallgatom a 42 perces zenét. 42 perc 00 másodperc.

A 42 a válasz a „Végső Kérdés”-re Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regényében