„A szeretet

Néha hallani olyan párkapcsolati problémáról, ahol valamelyik fél, rendszerint a férfi, nem tudja a szeretetét kimutatni. Ilyenkor gyakorlati tanácsokat adnak: vegyen virágot, ölelje át, simogassa meg, csókolja meg, legyen hozzá kedves stb. stb.
Én pedig azt mondom: a szeretet az egyetlen, amit nem kell és nem is lehet mutatni.
Sem mutatni, sem jelezni, sem beszélni róla.

A nö az, akinek gondja van a szeretettel!

Vegyél elö egy ezoterikus könyvet, és keress olyan részt, ahol az ember bukásáról ír. Hogyan bukott ki az egységböl, a paradicsomi állapotból. Itt meg fogod találni, hogy a kibukással a nö a lelki részét veszítette el, a férfi a szellemi részét.

A nönek a szíve üres, a férfinek a feje!!!

A nö is és a férfi is igyekszik kitölteni ezt az ürt. Ezért van az, hogy a nönek kell a szeretet, ö érzi mindig a hiányát. És még egy fontos dolog: az isteni itt hatol be a nöbe, itt tudja megérinteni.
A férfi a tudományt hajszolja, tudni akar, az isteni a fején keresztül hatol a férfiba. Ezért van, hogy nagy tudósaink, vezetöink, szellemi vezetöink férfiak.
A nönek tele van a feje, neki nincs szüksége isteni tudásra, be sem tudná fogadni. A férfinak pedig nincs szüksége az isteni szeretetre, hisz ö sem tudná befogadni.
Ez nem alá és fölé rendelt állapot. Megvan a nö feladata, és megvan a férfié. Amit a nö a szívével lát, azt a férfi a fejével tudja.
A baj ott kezdödik, mikor a nö okoskodni kezd, és a férfi feladatát akarja teljesíteni.

Mondok egy példát:
Kerttervezés.

A férfi, és a nö megállnak a kert egyik sarkában, belülre figyelnek, és akkor a férfi elkezdi megtervezni a kertet. A nö papírra veti. Elmondja, hogy mi hova kerül, hol lesznek a virágok, hol a fák, bukszusok, az út…stb. Ö a teremtö erö. Ö tudja, hogy mi a legtökéletesebb, a legjobb neki, és a párjának. Ö van kapcsolatban az isteni tudással. Ekkor a nönek az a dolga, hogy befogadja a férfit: belülre figyelve, az érzelmeire hallgatva ellenörzi, hogy a férfi az isteni dolgokat közli-e vele, vagy a saját egója akaratát.
Ezután a nö megvalósítja a kertet, hiszen ö a megvalósító erö. A férfi informál, a nö megteszi!!! A nö nem mehet a saját feje után! Ha mégis, az káosz! Ha elveszti alázatát, ha ö akar irányítani, a folyamat csödöt mond.
És persze a férfi sem mehet az egója után, pláne nem élhet vissza hatalmával.

A baj ott kezdödik, mikor:
1. a férfi nem az isteni terv szerinti kertet vázolja fel, hanem a saját egójára hallgatva kezdi megtervezni a kertet. Ilyenkor a nö feladata, hogy a szívére hallgatva visszaterelje, támogassa a férfit.
2. a nö jobban tudja, hogy annak a kaktusznak hol a helye. A nö nem tudhatja, hogy az isteni tervben az a kaktusz miért pont oda került. A férfi igen.
A férfi és a nö egyenrangú, de nem egyenjogú.
Nincs olyan, hogy egyenjogúság.
Ha szétnézel az életben, mindenütt hierarchikus a rendszer.
Van vezetö, és van vezetett.
Egy párkapcsolatban mind a kettö nem vezethet.
Ketten húzzák a szekeret, de az egyik mondja meg az irányt. Ám ez nem alá, és fölérendelt viszony!
De a férfi tudja az irányt!

A jó Dom tudja.„