Kezdenem kell valamit magammal. Mostanában megint nagyon rossz passzban vagyok. Feszültség, szorongás, okkal, ok nélkül, nem is tudom néha eldönteni. A környezetem agyára megyek vele. És ami a nagyobb baj, a sajátoméra is ….

Nem véletlen, hogy megint jönnek ki rajtam kiütések. Mindig ez szokott lenni … Azt mondják, hogy a szem a lélek tükre. Hát nálam ilyenkor a bőröm.

Most már késő van, aludni kell. De holnap – azaz már ma – le kell ülnöm magammal és elbeszélgetni azzal a hülye fejemmel. Mert ez igy nem mehet tovább. Teljesen felőrlöm magam az állandó félelemmel.

És teljesen hiábavaló félelem. Mert nem tudok vele semmi bajt, gondot megakadályozni …. legfeljebb csak szaporitom.

Biztonságot keresek, mert úgy érzem, hogy most valahol elvesztettem. Meg kell találnom, de gyorsan, záros határidőn belül. Nem tudom, hogy fog sikerülni. De igy szörnyű lenni … Úgy érzem, mintha minden kapaszkodó kicsúszott volna a kezemből. Talánom kell valamit. Igy nem lehet élni, mert ez igy nem élet, hanem vegetálás. Nem véletlen, hogy minden betegség elővesz … Ez is elkeserit.

Istenem, kérlek, adj nekem valami fogódzót. Úgy érzem, hogy nap mint nap valamiféle szakadék szélén imbolygok. Nem akarok belezuhanni. Olyan csodálatos ez a világ, amit Te adtál nekem. Segits, hogy élvezni tudjam. Segits, hogy újra meglássam a szép dolgokat benne. Kérlek, nyújtsd ki felém a kezed, hadd kapaszkodjak meg Benned.

Adj nekem bátorságot a mindennapokban. Mert mostanában nem merek lefeküdni, de nem merek felkelni se. Nem merek menni dolgozni, de hazajönni se merek. Olyan vagyok, mint egy nagy rakás szerencsétlenség.

Segits meg, Istenem.

Valaha régen, volt egy idős pap .. sokat jártam a reggeli miséjére. Egyetlen ponton változtatta meg a mise szövegét. A Miatyánk előtt azt mondja a pap, legalábbis azt mondta, amig jártam templomba:

…. és igy imátkozunk: Miatyánk …

Ő kicsit mást mondott.

…. és igy merünk már imátkozni: Miatyánk …

Az Úr imádsága (Miatyánk)

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.) Ámen.

Ezt a hitet add meg nekem, Uram. Hogy én is azt mondhassam, hogy igy merek már imátkozni …

Hisszük, hogy Isten – öröktől fogva elvégzett kegyelmi döntése szerint – minden bűnösnek, személyválogatás nélkül fölkínálja a Jézus Krisztus által szerzett megváltást. Az ember saját maga dönthet, hogy elfogadja vagy elutasítja a fölajánlott kegyelmet.