A Dom és a maciköröm
„A medve … általában nem mondható kegyetlennek, vagy vérszomjasnak. Ha vérszomjas volna, naponként ki tudná ezt valami módon mutatni, alkalma van elég és felmerülhetne a kérdés, hogy roppant testi erejét tekintve, nem kellene-e jobban üldözni. Sohasem tapasztaltam, hogy kóborlásai közben megtámadta volna az útjába került embert. Ellenkezöleg, a legtöbb esetben maga menekül, vagy pedig ereje tudatában ügyet sem vet a Föld nyomorult lakójára s bosszúságát színlelt támadással, rövid, szaggatott dörmögéssel mutatja. A medve természete inkább jóindulatú, de sohasem szabad megbízni benne; nem szereti, ha ingerlik, vagy ha nyugalmában hirtelen zavarják. Jó adag hidegvér van benne.”
Alfred Brehm
(Elözmény: feltette a medvekörmöt a nyakába)
én: – Most már Beléd költözik a medve ereje.
Ö: – Drága, akkor gyengébb leszek??