Dominancia versus szubmisszivitás ….

Érdekes probléma … És még csak nem is azért, mert ebből a szemben/egymás mellett állásból bármilyen szexuális gyakorlat is kialakulhat.

Igen, persze, kialakulhat …. De a dominancia és szubmisszivitás együtesének alapvetően nem a szexualitás a lényege. Inkább csak valamiféle folyománya, vagy még az sem.

A D/s két ember közös „játéka”. Idézőjelbe tettem a szót, mert nagyon messze áll a valódi D/s a játéktól. Azok, akik csak egy-egy szeánsz idejére találkoznak, lehet, hogy valamiféle játéknak is megélhetik. Nem tudom, ilyen tapasztalatom sose volt …

A BDSM terén itt sokan engem valami őrületesen tapasztalt nőnek gondolnak, kitűnik ez abból, amikor privire hivnak (nem a farokverők, hanem normális viselkedésű, értelmes emberek), komoly kérdéseket tesznek fel. Mert azt gondolják, hogy én milyen sokat tudok a BDSM-ről …

Nos, nekem mindösszesen kettő ilyen kapcsolatom volt/van az életemben. Soha azelőtt nem volt. Nem tudom, hogy két kapcsolat mián valóban tapasztaltnak számitok-e … én nem tartom magam annak.

Az kétségtelen, hogy az utóbbi két és fél évben irdatlan irott anyagot (legtöbbször magyart, de azért volt benne kicsi angol is) elolvastam erről a neten. Leszűrtem magam számára belőle a tanulságokat.

És nap mint nap egy ilyen kapcsolatban élek. Aminek sokszor nem is az S/M, hanem a D/s a lényege, az esszenciája … Nekem ez nem csak egy-egy időnkénti találka idejére, szeánszra korlátozódik, hanem a mindennapokra …

Ha én is úgy csinálnám, hogy csak néha találkoznék egy domináns férfival, nagyon könnyű lenne -tól -ig időben kezesbárány, folyton igent bólogató subnak lennem. Mert az ilyen alkalmi találkák nagy része a mindkét felet kielégitő szerepjáték. Aminek a szeánsz lezajlása után aznapra vége van …

Nekem nincs vége. Reggeltől estig, estétől reggelig tart. És bár a legtöbbször élvezem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig ….

Saját magam is igen erős személyiség vagyok … és valószinűleg az is voltam mindig. És a gyenge férfiak mellett még a sors kényszeréből tovább erősödtem. Hosszú évtizedeknek kellett eltelnie, hogy találjak egy olyan partnert, aki mindig és mindenben erősebb nálam. És ezt nem habozik éreztetni velem, ha szükségét találja.

Ne gondoljon senki fizikai eőfitogtatásra. Ez a lelkek „játéka, harca, párbaja”. Részemről sokszor hangos, dühös kirohanás, részéről csendesen, mosolygó arccal kimondott pár szó, ami oly erős, hogy pillanat alatt lesöpör a pályáról minden robbanékony indulatommal, hangos szavaimmal, replikázásommal egyetemben. Mert hiába a hangerő, hiába az évtizedek alatt kigyakorlott gördülékeny fogalmazás és kommunikáció, azzal a pár csendes szóval szemben ott állok tehetetlenül …

Mert erő van benne, valami ősi, atavisztikus férfierő, a valódi alfahim ereje ….

Na ezzel szemben vagyok tehetetlen …. Sokszor dühit is … aztán valami történik a lelkemben, az indulat szégyenkezéssé változik, a hangos szavak tehetetlen sirássá … mert nem olyan Dom, akit bármilyen sirással befolyásolni lehetne … Még a nők ezeréves fegyverét, a sirás hatékonyságát is kivette a kezemből …

És rájövök, hogy nem marad számomra más, mint újra és újra, nap mint nap alázatossá szelidülve megadni magamat. A lelkemet, az egész mindenségemet … önmagamat….a hét minden napján, a nap minden órájában, 7/24-ben …. és elismerni, hogy tényleg Ő az Úr, én meg a szolga csak ….