Vajon tiszteltem-e valaha férfit úgy, ahogy az optimális lenne egy partnerkapcsolatban? Nem igazán. Tiszteltem néha egyikben, másikban dolgokat, de leginkább már a kapcsolat vége után.

Egyetlenegy férfi volt, aki iránt jelentős tiszteletet éreztem. De az sem a nő tisztelete volt a férfi iránt. Hanem az ember tisztelete, megbecsülése egy másik ember tudása, lelkesedése, munkássága, eredményei iránt. Szerettem, amikor beszélt a munkájáról. Csillogott a szeme, szemmel láthatólag imádta a munkáját. Élvezet volt hallgatni. Érdekelt, amit mondott.

De ez sem a nő tisztelete volt.

Soha senki előtt nem tudtam valóban meghajtani a fejem.

Még.