Én fáradt vagyok. Tartósan immár. Főleg gondolkozni. De muszáj. Ez van.

rebe időnként beleréved a semmibe, legtöbbször nem is gondolkozik, legalábbis nem észleli, hogy ilyet tenne. Csak ül, néz a végtelenbe és közben érez. Mostani napjait leginkább az érzések, az érzékiség és ezek megélése határozza meg.

Rózska viszont nem nyugszik. Keresi a megoldást. Magyarán nem fér a bőrébe. Tegnap délután talált is egyet. Ha engem kérdez, hát elég aljas kis próbálkozás. És nem fog vele semmire menni. És nem is értek vele egyet. De nem kérdez. Hanem töri azt a harcos fejét. Mert nem szereti a sarokba szoritottság érzését. Legalábbis ezt gondolja. Meg még ezt: „Kétségtelenül nagyon okos ez a férfi. De magamat sem tartom butának. Hiszen eddig olyan jól működött minden. És most bele akar köpni valaki a levesembe. Hát akkor miért ne próbálnék meg túljárni az eszén?”

Rózsika, aranyom, szerintem ne vergődj. Nem fog sikerülni. Egyrészt mert nem fog és kész. Másrészt meg eddig ahhoz szoktál, hogy te varázsolod el a férfiakat. Most viszont forditva lesz, babám. Úgyhogy kár lesz ilyennel próbálkoznod. Nem fog bejönni. Valamint szégyelhetnéd magad. Mert az ötlet csöppet erkölcstelen és aljas.

És azt meg külön kikérem magamnak, hogy az én agyamból dolgozol. És az ilyen szemét kis ötleteket onnan lopdosod -lol Mert én, itt a gép mögött a valóságban soha … érted, soha nem próbálkoznék ilyennel. Te viszont mostanában azt érezted, hogy mindent megtehetsz. Szerencsére nem igy lesz, aranyom -mosoly

Rózsika. Egy asszony a múlt századból. Akkor jöttek divatba az egyenes szabású felsőrésszel és a térd alatt egy kissé bővebb, hajtásokkal diszitett alsórésszel kombinált ruhák. Emlékszem ilyen képekre a már nem létező családi albumból. Nagymamámnak volt ilyen képe. Valami egyszerűbb ékszer. Például egy gyönysor. Nem valódi, tekla. De szép és nőies. És a kezében valami virág. Ártatlannak tűnő, de huncut mosoly.

Nem véletlenül voltam egy időben beleszerelmesedve a vintage képekbe. És a régi blogomban rengeteg van belőle … Ez nem onnan van. Csak beirtam a megfelelő keresőszót a Google-ba. Az első oldalon ott volt Rózsa képe …

Múltkorában ruhát kerestem a szekrény mélyén … ez is igen régen fordult már elő velem -hum … és megtaláltam egy fekete bársonyjellegű anyagból varrott ruhámat. Egyenes szabású, az alján egy külön rész, ami pár hajtással bővül. Hogy könnyebben lehessen benne lépni. És a polcon egy üveg cukorkakinálóban, amiben azt a kevés ezüst ékszeremet tartom, ami van … ott van egy régi rózsaszin gyöngysor. Nem valódi persze. Csak tekla. De gyönyörű. Néhányszor volt rajtam életemben … nem sokszor, mert túl nőiesnek tartottam önmagamhoz -mosoly