Az élet vége igy is, úgy is a halál. Ezen nem tudunk változtatni. Hihetünk a túlvilágban, a reinkarnációban, de ahogy ebben az életünkben megszülettünk, úgy meg is fogunk halni benne. A többi meg egyenlőre találgatás kérdése.

Az viszont nem mindegy, hogy éljük le ezt az éppen most élt életet. Az talán kevésebbet számit, hogy években ez az élet mennyi lesz. Fontosabb az, hogy mennyi az az élmény, amit begyűjthetünk a lelkünkbe és továbbvihetünk magunkkal akár a túlvilágra, akár egy következő életbe. Persze, jó lenne, ha ez az élet években mérve is soká tartana. De erre viszonylag kevés befolyással birunk.

Viszont egy dolog biztos, hogy fontos: nem mindegy, hogy bégető birkaként a világ végighajt minket az életünk országútján, egészen a vágóhidig, és mi ellenkezés nélkül, békésen mendegélünk. Vagy már csak úgy a harc kedvéért (l’art pour l’art), szórakozásból, mert a harc oly élvezetes és néha kurvára jól esik kibaszni egy kissé a világgal, harcolunk, amig csak lehet -mosoly