Sajnálom, de vannak határok, amiket nem vagyok hajlandó átlépni. Ezek bennem vannak.

Szerencse, hogy valaha összetalálkoztam a Blogollal. Most egy ideig ott jelennek meg a posztjaim. Mert persze nem hagyom abba az irást. Miért is hagynám. Szeretek irni. De mivel azok is az én szellemi „gyermekeim”, innen sem maradhatnak ki. A következők a tegnap éjjeltől ma délutánig megirt posztjaim:

Asszem, valaki elérte a célját
2011-02-15 21:53 kedd

Asszem, valaki elérte a célját. Kissé ki kell szállnom a WordPress blogom irásából. Mert meg akarom őrizni a józan eszem. -mosoly

Nem kellemes, ha valakit állandóan skubizik valaki. Egy ideig tolerálható. Egy ideig humoros. Egy ideig nevetséges. Aztán már borzasztó.

Mert az a nyomorult kis világ, ahol leirhatja minden örömét, bánatát, a saját nyomorult kis vacka védtelenné válik. Nincs már sehová tovább behúzódnia. Be van szoritva egy mikroszkópikus méretű sarokba. Ahol úgy érzi magát, mint egy szaros kis bolha, akit valaki folyamatosan nagyitó üvegen át kukkol. És azt érzi, hogy már nincs hová IRNIA. Mert olyan pofátlanul betörtek a magán szférájába, ami minden határon túlmutat. Mintha valaki beköltözne kéretlenül a lakásodba. És még wc-re sem mehetné el nyugodtan. Mert oda is követne, ott is figyelne.

ELEGEM VOLT.

Na. Jó lesz itten 🙂
2011-02-16 00:01 szerda

Azt hiszem, hogy egy ideig jó leszek én itten 😉

Ez mindig is a második menedékem 😉 És itt még verzérlőpult meg WP useronline plugin sincsen.

És megléptem a cseten is, amit meg kellett.

És igy a rendes blogom szép lassan be fog halni. De mindennek van ára. Nekem most éppen ez 😉

Az első mél 🙂
2011-02-16 08:34 szerda

Kaptam ma egy mélt reggel. Két sor, a blogom bezárása miatti aggodalommal, kedvesen fogalmazva. Mosolygó szmájlival a végén.

Van valahol egy kerámia angyalka, ami elvileg, potenciálisan az enyém. Nekem lett szánva. Aki a mélt irta, minden nap találkozik ezzel az angyalkával. Meg is szándékozott vigasztalni ezzel a mélben. Örültem neki, Jól esik, ha gondolnak az emberre.

Nekem itthon nincs kerámia angyalkám. :S

Csak egy pár centis ezüst medálom. Kereszt alakú. Jézus megfeszitett teste van rajta.

Nem vagyok nagy igényű. Elég az nekem 😉

———————————————————-

Nem, nincsen baj. Mert a mél is ezt kérdezte. A bajok nem itt kezdődnek. De ezt pár napja épp mondtam valahol valakinek. Mindösszesen 30 éves voltam, amikor megegyeztem önmagammal, hogy eztán szabadidőmben csak olyanokkal barátkozom, akiket magam választok. Nem biztos, hogy a választásaim jók. De nem szeretem a rámerőltetett kényszer-barátságokat. Kénytelen leszek ezután is ragaszkodni ehhez az elvemhez.

És ha Valaki ezt nem érti meg … arról nem én tehetek. Én megmondtam előre. Hogy ez semmi jóra nem vezethet. 😉

Az örökségem 🙂
2011-02-16 14:45 szerda

Sok mindent örököltem a szüleimtől. Többek között ingatlant is. Megdolgoztak érte.

De örököltem egy-két fontosabb dolgot is. Például az igazság szeretetét és értékelését. És azt, hogy az igazság abszolút értékű. Akár kettős értelemben is értve. Mert az igazság nem más, mint a nem elferditett tények ismerete. A tények meg tények. De az igazság nálam is abszolút értékű. Erkölcsi értelemben véve.

Ja és még örököltem valamit. Az egyenesség tiszteletét. Azt mondta anyám, hogy lehetőségeimhez mérten mindig legyek egyenes. Azt nem igérte meg, hogy mindig boldog leszek tőle. De legalább bele tudok másnap is nézni a tükörbe. És néha ez többet ér minden hamis alapra épitett boldogságnál. Mert az nem igazi boldogság … Csak öncsalás.