este azt éreztem, hogy hiányzik. ki? mi? valaki. valami. napok óta ezt érzem és ez elrontja az estéimet.

kilistáztam magamban, hogy mi vagy ki hiányozhat. semmi és főleg senki.
humoros, hogy maga a hiányérzés hiányzik.
olyan ez, mint amikor kamaszkoromban meg később is – jól becsapva magamat – szerelmes voltam. magába a szerelem érzésébe. nem egy emberbe. hanem abba a fellobbanó tűzbe.

na épp ilyen most ez a hiányérzet.
az hiányzik, hogy hiányozzon valaki. de senki olyan nincs, aki hiányozhatna.
ez nem szomorú, hanem inkább röhejes. mindig csinálok magamnak valami baromságot … nehogy unatkozzak már