„Minden ember a vágyak kirakójátéka. Tanulj meg a hiányzó darab lenni. És akkor mindent megadnak.”
Vörös veréb

Elgondolkoztam a kapcsolatokon. Hány házasság, élettársi viszony van bebetonozva a közös vagyon, a gyerekek, az egzisztencia, a család és a társadalom elváráai miatt. Nagyon sok. Ezek a ‘válhatatlan’ viszonyok. Boldog lehetek, hogy ilyen béklyók nem kötnek.

De köthet más is. Valami, amire a legjobb kifejezés a se vele, se nélküle.

Valamelyik nap vele álmodtam. Ha jól emlékszem, ez még soha nem fordult elő. Elmentem hozzá. Elköszönni. Mert mégis csak illene. És ott találtam egy szép fiatal nőt. Elvileg örültem, hogy végre van valakije. Mert alapjában véve jólelkű ember vagyok. De gyakorlatilag meg nagyon nem örültem. Mert birtokló típus vagyok vele szemben.
Rossz érzéssel ébredtem fel abból az álomból.

Ha egy falra ragasztható fa levelekkel a rendelés oldalán barna törzsű és rózsaszín levelei vannak, az nagyon szép lehet, mert illik a természet valójába és szép a szemnek is. De ha átcseszik a vásárlót és a fa törzse fekete, a levelek meg pirosak, akkor az nem természetes. És bántja az ember szépérzékét. Bár a piros-feket színkombináció a BDSM weboldalak gyakori színe, de szobafalra mégsem illik. Mindig utáltam a piros-fekete weboldalakat. Főleg ebben a témában. Sablonosak és híján vannak minden eredeti ötletnek. Egyszer valaki kitalálta és úgy gondolta, hogy épp jó lesz. A piros és fekete harsány kombináció. És azt sugallja, hogy ez valami titkos, bűnös, csúf dolog. Pedig nem az. Sok ember életének része. Nem mindenki perverz állat, aki a témát szereti és a művelése örömet okoz neki.

Beszélgetünk vagy másfél órát. Közben kétszer elbőgtem magam. Ha valaki eltűri a szeszélyeimet teljes békével és bár világnézetileg kissé messze állunk egymástól, de nem akarja rám erőltetni a magáét, azt azért értékelni kell. Beszélgetés közben automatikusan kinyújtottam a tenyerem a kalviatúra fölé. És már kezdtem is érezni, ahogy melegszik a tenyerem közepe. Ez nem közös vagyon, nem egyéb társadalmilag összaragasztó tényező, ami miatt ‘válhatatlan’. Ez valami teljesen más. Egyáltalán nem hétköznapi dolog, mint a pénz, a közös ház meg a közös gyerek.

Ez teljesen más. Hogy mi, az nem lényeg. Főleg nem publikusan. Most azt érzem, hogy teljesen feltöltődtem. És béke van bennem.

Se vele, se nélküle. Nincs középút.
Hát akkor inkább vele. Ha elfogadom, hogy valaki vágyainak kirakójátékában én lettem a hiányzó darab, akkor mindketten jól járunk.
Mert akkor az én vágyaim kirakójában meg ő lett az.

„Van most valakid?”
„Nincs.”

„Minden ember a vágyak kirakójátéka. Tanulj meg a hiányzó darab lenni. És akkor mindent megadnak.”
Vörös veréb