Ki is a jó Gazda? Azaz ki is a jó Dom? Eléggé sarkaltos kérdés.

Az, aki nap mint nap lekurvázza a szubját? Vagy az, aki fizikai büntetéseket eszel ki? Vagy aki szavakban lépten-nyomon megalázza? Vagy aki időnként odaadja más férfiaknak használatra? Érdekes probléma …

Mert szerintem ez attól függ, hogy mi okoz kettejüknek közös örömet. Nem szabad, hogy a BDSM-ben az egyik fél öröme öncélú legyen. És csak egy ember boldogságát szolgálja. Egy ilyen kapcsolatban mások a vágyak, de közös a cél: örömet szerezni egymásnak. Meg kell tehát találni ebben is a közös nevezőt. Úgy, mint minden egyéb hétköznapi – azaz „nem perverz” – kapcsolatban. Idézőjelbe tettem, de kizárólag azért, mert számomra ez nem perverz. Talán valamikor régen az volt …. már magam sem emlékszem rá, hogy milyen érzéseim voltak az ilyen dolgokkal szemben. Azt tudom, hogy furcsáltam, néha el is borzadtam egy-két dologtól, talán visszataszitó is volt, és talán még hülyének is néztem, aki ilyeneket művelt.

Mindez elmúlt belőlem. Három év „munkája” kellett hozzá. Munka szót használtam, mert ez nagyon komoly lelki-szellemi munka volt számomra. Meg kellett küzdeni a vágyaimmal, a vágyaim elfogadásával és a belém épült előitéletekkel is …. Mert azok is voltak szép számmal …. Emlékszem arra a blogra, amit a Drága küldött nekem mailban. Kár, hogy nincs meg, törlődött az ero-n …. szivesen elolvasnám újra … de nem találom sehol 🙁 Na mindegy.

Szóval ki is a jó Gazda, a jó Dom? Mert ezzel kezdtem. Az én Uram az. Amit reggel nekem-értem megtett, az igen mélyen megérintett. Nem szokott már kommentelni a Blogolon. De most megtette. És elég hosszan. És tudom, hogy értem tette. Mert védeni akart. És ez nekem olyan jól esett, hogy azt alig lehet szavakkal elmondani. Boldog vagyok, hogy kiállt értem. És azt érzem, hogy ez kissé olyasfajta gesztus volt, mint amikor a jó Gazda megvédi a vagyonát, a jó Dom a subját. Boldoggá tett vele. Köszönöm, Uram, Életem.