És az hogy van, hogy az elmúlt két órában a bennem lévő félelmekről beszéltem valakinek, és beszéltünk ezekről utána? És az hogy van, hogy a végén én mondtam ki, hogy igazából – belül – nincs mitől félnem. És azt is én mondtam ki, hogy boldog vagyok és elégedett. És örülök ennek.

… nincs okunk félelemre, hiszen ha kötelességünket teljesítettük, …

Nem, nem gondolkozom. Csak hagyom, hogy a kép megint összeálljon bennem, csillogón, békét hozva a lelkembe. Hogy a jin és jang bonthatatlan egységben pihenjen előttem, bennem, a világban, mert mindenben benne van, nemcsak ebben az egy zenében, igaza van a Kölyöknek. És olyan teljes ez, olyan rend van benne, amiben minden összefügg mindennel, hogy elfér benne Istenben vetett hitem a buddhizmus mellett minden gond nélkül. Mert ez is csak a jin és jang tökéletessége.