T: Boldog vagy?
én: Én? Igen. Mert?
T: Csak kérdem.. úgy általában?
én: Igen. Anyám …. Hmmm…. Mit válaszoltam volna, ha ezt például kettő, négy, nyolc, tíz éve kérdezed? Azt, hogy nem ….
T: Egész élet eddig.
én: Utólag nem tudom a saját régi hülyeségem átkonvertálni .. És akkorát meg nem tudok hazudni, hogy azt mondjam, akkor boldognak éreztem magam. No mindegy. Az a lényeg, hogy most az vagyok.

én: Gondolkozok ezen a boldogságon … Voltak persze olyan periódusok, amikor azt mondtam volna, hogy igen. De mindig hozzátettem volna, hogy miért …
T: Érdekes.
én: Szerintem is. Most meg nincs miért. Legalábis úgy nincs, mint régen. Mert akkor mindig valaki miatt éreztem magam boldognak. Nem önmagam miatt.
T: Én se magam miatt. Az élet miatt.
én: Igen. Jobban megfogalmaztad, mint én.

én: Gondolkoztam. Hogy mióta lehetek boldog. Nem lehet persze meghatározni. Ez is egy folyamat volt.
T: A boldogság folyamat? Nem alap?
én: Hehe. Úgy tűnik, hogy nekem nem az volt. Nekem mindig a boldogtalanság volt az alap. De néha történt valami, ami átmenetileg boldoggá tett.
T: Érdekes.
én: Gondolhatod, hogy nekem is az … Így belegondolva.
T: Megint fura vagyok.
én: Nem. Illetve nekem már nem.

T: Alszol.
én: Nem
T: Akkor?
én: Írkálnék. De nem megy. Elteszem holnapra.
T: Még mit?
én: Amit beszélgettünk a boldogságról. Azt összefoglalva.
T: Az sok? Élni boldogság. Tök rövid.

Most eszembe jutott az a csempe a falon. Amiről írtam nem olyan régen. Lenn a két kisróka … Vuk, két példányban. Amúgy meg két boldog ember beszélgetett egymással. Ennyi.

Íme, megint visszaköszönt a csempe a falon. Az utóbbi évek legrövidebb tesztje számomra. Nagyon hatékony. Mert teljesen mindegy, hogy csempében vagy pacában.

Most kíváncsi lettem. Vajon mit fogok még látni rajta? -mosoly

„Az, hogy milyen a boldog ember élete, gondolatai milyenségén múlik: így hát ügyelj erre! Ne fogadj be sötét, negatív gondolatokat.”
(Marcus Aurelius)

„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.”
(zen bölcsesség)

„Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat.”
(Buddha)