Az utóbbi pár napban szinte tapinthatóvá sűrűsödött a szomorúság a levegőben körülöttem. Pedig ez nem is az én szomorom. Mégis érzem. Nyúlós, tapadós, nehézzé teszi a mozgást, még a levegővételt is néha.

Nem-szeretem érzés.
Pont olyasféle, mint régen a Black Coffee, Everlasttól. Három nap hallgatás után már én is üvölteni tudtam volna a fájdalomtól. A más fájdalmától.

Jövő héten Nagy hét. Mivel tiszteljem meg az Urat? Mit ajáljak fel – megemlékezésül -, hogy értem is meghalt a kereszten …