Most csak ülök. És folyik a könny a szememből. Mert a következő szelet kenyéren gondolkozok. Vajon ki fogja azt megenni? És meginni a hozzávaló bögre tejet?

Hát persze, hogy a gyerekem. Ő is szereti igy. Jobban is, mint én.

Na de aztán? Kié lesz a következő szelet kenyér? Hiszen azt mondja kamaszkora óta, hogy ő sose akar gyereket … (Bár az utóbbi időben mintha – távoli lehetőségként – szoktatná magát a gondolathoz.)

Ugye, Istenem, nem engeded, hogy megszakadjon ez a kör??? Hiszen akkor kié lenne a következő szelet kenyér??? Oh, will that circle … will be unbroken?