A legjobb után
Mi történik, ha az ember megírja a legjobbat, amire csak képes? Utána már csak a szarok jönnek? Honnan lehet tudni, hogy melyik a legjobb? Érzi azt az ember. És azt is érzi, hogy most áll egy határon. Ahonnan már nincs tovább. A csúcs? Nem csúcs ez. De mégis az. És a csúcs arra jó, hogy időben kiszálljon az ember, ugye? Hol egy rohadt Jolly Joker? Nyerni akarok. Még utoljára. Aztán bedobom a lapokat az asztalra és kiszállok a játékból. Mert nyerésből jobb azt tenni, ugye? Ugye bizony.
Milyen kár, hogy irásban nem lehet üvölteni a fájdalomtól. Milyen kár, hogy a konyhámban nem lehet üvölteni a fájdalomtól. Mert éjszaka van. És az embereket illik aludni hagyni. Nem egyedül élek egy sziget közepén. Nem a szolipszizmus magam alkotta világában létezem, és fújom ki minden lélekzettel az általam teremtett világ történéseit.
Hol az a rohadt Jolly Joker? Nyerni akarok. Ugyan már. Most nézem a lapjaimat … ehhez nem egy, de legalább öt Jolly kellene, hogy legyen belőle egy nyert játszma.
Se Joker, se nyerés. És még üvölteni sem tudok. Mert éjjel fél kettő van. Kurva életbe.
Nem csoda, hogy ilyen zenék közepette halálra itta magát. Már épp kétszer annyi időt éltem, mint Janis Joplin. Ki kéne kapcsolni a zenét. A gépet. Behivni a macskát. Fogat mosni és elmenni aludni. Abban a jegyben született, mint én. Élt 27 évet. Volt tehetsége. Ragyogó zenéje. És pár idézet tőle:
„Elcserélném az összes holnapomat, egyetlen tegnapért.”
„Nehéz szabadnak lenni, de ha sikerült, megéri.”
„A szabadság csak egy másik szó arra, amikor nincs semmi vesztenivalód.”
Értem én, hogy miről beszélt. Hogyne érteném. És itt az utolsó mondása:
„Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon!”
Na bassza meg. Nem csoda, hogy nem lett belőlem második Janis Joplin. (Nem is akartam volna, ha őszinte lehetek. Jobban szeretek én első ÉN lenni.) Egyedül a középső stimmel, (ha stimmelhet egyáltalán egy néha-jég-vagyok-belül lelkű embertől.) Gyorsan élni sosem tudtam. A fiatal halálról meg (szerencsére) lekéstem. Na bassza meg -mosoly
Miután kiírom magamból mindaddig, amig fel nem oldódik bennem a feszültség és elkezdek magamon röhögni, már klasszisokkal jobban érzem magam -lol
Na, akkor fájront.
Ja, hogy a legjobb írás után mi jön? Egy még jobb. De sokszor éreztem már, hogy megirtam a legjobbat -lol Isten adjon még nekem sok-sok évet, hogy időnként épp az aktuális legjobb irásomról/tól vekengjek -mosoly Ameddig az ember képes kinevetni önmagát, addig soha nincs nagy baj.