Semmit nem aludtam még az éjszaka. Most fél 7 van. Akkor már nem is fogok aludni, mert az éjszaka elmúlt. Na majd nappal.

Tegnap elkezdtem egyesével bemásolni a hiányzó posztokat. Csináltam egy ideig, de aztán azt mondtam, hogy kínlódjon így, akinek hat anyja van, de nem én.
Elővettem a régi blogot, a teljeset és részekben – mert egyben képtelen lenne feltölteni a szerverre és beimportálni, ugyanis lejárna az időkorlát, ami meg van adva a munkamenetre – exportáltam, importáltam. Körülbelül két óra hosszát, oda-vissza, elejétől a végéig, majd végétől az elejéig, hogy a WP ki ne hagyjon valamit. Négyezer és párszáz poszt. Persze igy benne vannak azok is, (milyen szerencse, hogy ott van mellettük a zárójeles m betű? mégsem volt az olyan bolond ötlet) amik már szerepelnek itt, tehát nem lehet blokkonként , azaz huszasával átszerkeszteni, mert akkor tele lesz egymás utáni duplikált posztokkal … Jujj, de faszaaaaa …

No akkor kezdjünk neki, ismét az elejéről és nézzük bejegyzésenként, hogy eddig miket hagytam ki.

Hát … a jó kurva életbe .. a legjobbakat hagytam ki. A teljes és évekig tartó szembenézést önmagammal, az emlékeimet, verseket, sok mindent. A javát. Legalábbis 2010 szeptemberéig, mert most épp ott járok. Jujj, de jó, megint össze fogok találkozni Diána napjával. Amikor is az ex azt tette, amit tett.

Kiváncsi vagyok, hány nap alatt lesz kész, arra is, hogy végül hány publikus poszt lesz, mert most még saccolni sem tudom

Innentől viszont el lehet felejteni a kategóriákat. Mert négyezer valahányszáz posztot kellene DARABONKÉNT kategóriákba sorolni. Csinálja az, akinek hat anyja volt. Én nem. Ki is veszem az oldalsávból a kategóriákat.