A legrosszabb a szerda este. Milyen furcsa …

Amióta az öt plusz két éjszaka működik – mióta is már? Lassan két hónapja … Istenem, hogy telik az idő … Akkor még nyár volt, most meg ősz van, rozsdásra vált a gesztenyefa koronája, avarszőnyeg a tövében … ha így haladunk, nemsoká itt a Karácsony. Most visszagondol az elmúlt két hónapra. Nem sok idő. Főleg úgy nem, hogy csak a hétvégék az övék. De még ebben a szűk periódusban is mennyi minden történt már … Látta őt a férfi a legrosszabb passzban, szakadt melegítőben, jókedvűen, jobb ruhában, mindenben, jártak sitt halmokon és kifestett lakásban … Feküdtek egymáshoz bújva délután muszájból és csevegtek éjjelig önfeledten … Ölelték már egymást kéz a kézben asztalnál ülve, csókolóztak ágyban meztelen … Mennyi minden … -, azóta a legrosszabb a szerda este.

Mindegy, mikor tud jönni, akár péntek, akár szombat, a szerda a legvacakabb. Még levelet sincs írni kedve. Túl van már a régi evési kényszer maradékán, evett már rántottlevest és szalámit magában, csak úgy karikázva. Nem sokat persze.

Az előbb elszívta az esti utolsó előtti obligát cigit az erkélyen. Az új ajtó még néha kicsúszik a kezéből, hangosan kattan a mágnes zár, no ezt is meg kell tanulni, ne csapódjon már be. Még a szobán áthaladva megfogalmazódott magában a mondat:

A legrosszabb a szerda este.

Aztán elment a szekrény mellett, ahol egy ing van vállfán. Az övé. Lenn a földön a papucs – írt már róla még az elején. Ránézett egy pillanatra az ingre. Érdekes. Egy ingtől lett jobb a kedve?

Pedig a legrosszabb a szerda este.