Két alma, mint a vég kezdete …

Már tavasszal éreztem, hogy valami nem stimmel … Egyszer a Kölyök szóbahozta a gofrit. Hogy azt evett. Én nem szeretem. Soha nem is szerettem. De akkor megkivántam. Olyannyira, hogy este nyolc után feltúrtam a netet, honnan lehet „itt és most” gofrit rendelni. Utána rendeltem egy csomószor. A végén már arra jutottam, hogy egyszerűbb lett volna egy gofri sütőt venni, mert árban jobban jöttem volna ki … -wehe Aztán rájöttünk, hogy a Pennyben is lehet gofrit kapni csomagban. Azóta szinte mindig van otthon. Mégiscsak egyszerűbb kivenni a zacskóból, mint nekiállni sütögetni. Persze a Kölyök tett valami megjegyzést az igénytelenségre, merthogy a házilag sütött az igazi és semmibe nem telik a tésztát megkeverni. Meg volt szó valami lustaságról is tán -fet Na jah … ő szeret süteményt sütni, én viszont nem -lol

Aztán nyár elején belépett a körbe a tökfőzelék. Soha nem voltam oda érte. Megettem, ha elém tették (és nem volt más …), de nem szerettem és soha nem főztem volna a magam kedvéért. Valamiért eszembe jutott és megkivántam. Pár nap múlva étteremből rendeltem. Aztán a nyáron már főztem is, jó kaprosan, tejfelesen. Hmmm …Amikor látta a gyerekem, hogy az anyja tökfőzeléket gyárt, kezdett aggódni értem.

Akkor már én is magamért. Mert arra gondoltam, hogy akkor mi lesz, ha az almát is elkezdem szeretni? Az alma és én cirka húsz éve nem vagyunk barátok. Én nem szeretem őt, ő meg engem. Ha nagy ritkán valaki rávett, egyek meg egy negyed almát, olyan gyomorsavat csinált, hogy még két nap múlva is szidtam magamat miatta. Mert tudtam, hogy milyen ellenséges viszonyban vagyunk, én meg az alma.

Valamikor kora ősszel, amikor épp evőkanállal ettem a mézet, amit mindig is gyűlöltem, mert geil édes … akkor mondtam a gyerekemnek, hogyha azt látná, hogy egyszer almát kezdek el kivánni, akkor ne kiméljen, vessen véget a szenvedésemnek, mert az már a vég kezdete lesz nálam.

Tegnap volt a második este, hogy otthon almát ettem. Tegnap például úgy, hogy eldaraboltam, betettem egy műanyag edénybe, két percre a mikróba, majd megcsorgattam az általam annyira utált mézzel. És nagyon izlett. Közben jött haza a gyerek, mondtam neki, hogy ma hozzon almát, mert már csak kettő van. Megkérdezte, hogy mennyit. Két darab elég lesz? Mondtam neki, hogy igen, abban az esetben, ha naponta akar menni almáért a boltba. Ha nem, akkor nyugodtan hozzon két kilót … Kissé furcsán nézett. Bár azt, hogy a lüke anyja végre almát eszik, azt meglehetősen dicsérte. Mert ő szereti az almát.

Reggel két alma volt otthon. Gondolkoztam, hogy körözöttet hozzak-e kajálni, vagy almát. Aztán az utóbbi mellett döntöttem.

Két alma az asztalomon … volt. Már megettem. Ez a két alma lenne a vég kezdete? -hum

A lovakat is lelövik, ugye?