A még rosszabb sub
O – aki már régen nem O, van neve, van önálló személyisége, és tisztelete is – már megint engedetlen volt.
Nem várta meg, hogy a Mester – noha direkt ő kérte meg, hogy végezzen azzal a szemét ékszerésszel (ékszerész az ilyen? nem, csak egy kókler, még jó, hogy mindketten azt az elvet vallják, hogy neten pénzt előre ismeretlen cégnek soha nem utalunk …) – legalábbis telefonon kicsinálja, hanem kezébe vette az irányitást, előkaparta minden agresszivitását és felhivta azt a nyomoroncot.
És megmondta neki, hogy sajnálatos, hogy sokadik igérete ellenére sem küldte a gyűrűt. És hogy már ne is küldje, mert a kutya sem fogja kifizetni. És azt is mondta neki – anyám, milyen szép kerek hazugság, de megérdemelte – , hogy ez csak egy próba rendelés lett volna, ha meg vannak vele elégedve, akkor természetesen sokkal komolyabb összegű rendelést terveztek, aranyat, jócskán megtűzdelve brill kövekkel, de hát igy természtesen sztorno … Majd elköszönt és letette a telefont.
Szóval O – aki már régen nem O – önkényeskedett. Bár utólag azért elmondta a Mesternek. És közben hozzátette: „utólagos engedélyeddel, Drága.”
Amit meg is kapott.
De a későbbiekben bármikor felhasználható ellene.
O gyűrűje.