Vajon fel lehet-e használni a zent a másfajta tanítási módszer, a cinizmusnak tűnő nyers viselkedés bármilyen magyarázatára? Nem tudom. Nem vagyon buddhista. A valóban hozzáértő talán tudná. És adna is valami magyarázatot. A saját, világról való elképzelésemet évtizedek során alakítottam ki. Nem szeretem még világnézetnek sem nevezni. Az olyan nagyképű szó nekem. És a világról való elképzelésem folyamatosan változik. Nem nagy dolgokban persze. Mert az alapok már le vannak rakva. De mégis nap mint nap bővülhet, kicsit módosulhat. Néha még visszafelé is fejlődhet egy régebbi periódusba. Próbálok rugalmas lenni ezen a téren. De néha még ez sem sikerül.

Annyit tehetek, hogy olvasok. Az olvasottakból a számomra fogyaszthatót beépíthetem a saját rendszerembe. Igyekszem nyitott lenni. És rugalmas. Néha már sikerül is pár percre.

Az élet legtöbbször megoldandó helyzetekből áll. Amik néha gondolkodást, döntéseket igényelnek. Hajlamos vagyok még mindig túlgondolkodni. Noha azt tudom már, hogy a legjobb megoldások legtöbbször a spontaneitásból születnek. Bár szerintem még ezeket is megelőzi egy gondolkodási és mérlegelési folyamat. Csak legtöbbször ez nem szembetűnő a világ számára …

Felborul egy vizesvödör

Hyakujo mester egy új kolostor élére keresett valakit. Összehívta tanítványait és egy vízzel teli vödörre mutatva azt kérdezte:
– Ki tudná megmondani mi ez, anélkül hogy nevén nevezné?
– Farönknek senki sem hívhatja. – mondta a szerzetesfőnök.
Ekkor Isan, a kolostor szakácsa felrúgta a vödröt és távozott.
– A szerzetesfőnök vesztett. – mosolyodott el Hyakujo, és Isan lett az új kolostor Mestere.

A szerzetesfőnök gondolkozni próbált a valóságon, Isan eggyé vált vele. Intellektuálisan megközelíteni a kérdést, rossz felfogás.
Az élet kérdéseit a jellem válaszolja meg, nem a tanult tudomány.