Mi az a szó, amitől érvényét veszti az eskü vastag betűvel irt szövege, beleégve az ember lelkébe szinte már időtlen idők óta, mint O bőrébe Sir Stephen billoga s viselve, mint megszokott, észre-sem-vett ruhát?

Mi az a szó, amitől érvénybe lép az a bizonyos apróbetűs záradék, ami felmenti az embert a kötelesség alól és nem hagyja porba alázott szószegőként csúszni a földön?

A bűvös négy betű. A megváltó négy betű. Nem, nem a BDSM. -lol

Csak ennyi. „Huss.”

Áldassék a neved, Lao-ce. Segítséged nélkül nem jutottam volna el ide. A véleményem még változatlan rólad. A Tao Te King felét tartom csak használhatónak, a másik fele egy pipogya alak egoista baromsága, ami jól példázza T bölcsességét: „A buddhizmus nem egyenlő a lustasággal.”

Ennek ellenére áldassék a neved, Lao-ce. Mert a Tao Te King nélkül – ha Isten akarja, nemcsak a kapanyél sül el, hanem még a könyveddel is lehet visszalőni -, nem értem volna el erre a mérföldkövet jelentő pontra. Jövök neked eggyel, Lao-ce. Megpróbálom magamban újra értelmezni a művedet -mosoly Hátha az 50-50 százalékról 75-25-re billen a mérleg a javadra … Az is nagy eredmény lenne, barátom.

Hát akkor … Huss.