A mesealakoknak is vannak határkérdései
A mesealakoknak is vannak határkérdései
Persze, hogy vannak, hisz ez egy D/s mese …
* * *
béka: Lehet hogy nagy szónak tűnik… de betréningeztél.
Boszi: Nem igazán tudok ellentmondani. Pedig nem akartam, te vagy a tudója. Ha nem vagy, hiányzik valami az életemből … egy érzés, egy motiváció, nevezhetjük energiának is, ami visz előre és erőt ad.
béka: Így előbb-utóbb általad egyre jobban használható leszek.
Boszi: Enyém vagy. A szolgám vagy.
béka: Meddig fogsz engem tréningezni? Lesz határ?
Boszi: Megint olyat kérdezel, amit nem lehet megválaszolni … Biztos lesz .. de meg ne kérdezd, hogy mi lesz az. Mert nem tudom. És te sem tudod .. nem látunk a jövőbe.
béka: Valami olyan nevelést végeztél rajtam, hogy már tenni sem akarok ellene.
Boszi: Mert az enyém vagy, béka. A jövöbe nem lát egyikünk sem. De nem úgy tűnik, mintha meg tudnánk ezt valahogy szakitani.
béka: Hát nem… Valamit nagyon összekötögettél. Csak nő az élvezetem.
Te sem vagy el nélkülem.
Boszi: Az biztos, hogy én sem.
béka: Mi van ha ez az érzés állandósul?
Boszi: Akkor ezt fogjuk érezni. Majd kiderül, hogy mi lesz. Te csak nyugodjál szépen meg, majd mindig az leszel, amire az Úrnődnek szüksége van. Ilyen a jó szolga.
béka: Mikor leszek a szobádban megint a kezeid közt, talpaid alatt? Ha magadhoz rendelsz, akkor megyek holnap.
Nálam ÉN vagyok
– Akkor mit szólnál ahhoz ha az erekciómat teljesen át kellene állítanod?
– te engem nem nézel másnak, mint egy kisérleti állatnak. vagy egy cirkuszi állatnak. és be akarsz idomitani az általad kedvelt dolgokra. na ide figyelj, édesapám. én emberként sem vagyok ilyenre való, kikérem magamnak a manipulálásodat, de Úrnőként meg szavaim sincsenek a pofátlanságodra. idomits mást, aki erre vevő. Én nem vagyok
– Nehéz eset vagy! Akkor mit szólnál ahhoz, ha azt csinálnál velem, amit akarsz?
– ha .. találkozunk, ha … ha … akkor majd bízd Rám, h Én mit fogok veled tenni. ha ez neked nem felel meg, a pixi dugig van kellemes dominákkal, persze fizetősökkel, mert azoknak leadhatod a rendelést, h mit szeretnél. csak majd fizesd is meg az árat, amit kérnek. ha ez neked nem jó, akkor ird át magad dominánsnak és akkor próbáld meg a szub hölgyeket ugráltatni a kedvednek megfelelőlen.. majd szólj, ha sikerült
– Már teljesen úgy beszélsz, hogy szigorúan az történjen, amit Te akarsz.
– még mindig nem tanultad meg, h nem a nyúl viszi a puskát? még mindig nem hiszed, hogy Én valódi Úrnő vagyok, vagy a te szavajárásoddal domina? azt hiszed, h Engem egy ilyen takonypóc ilyen teljesen átlátszó manőverekkel tud befolyásolni? kurvára nagyot tévedsz
– Már tényleg teljesen szolgának tekintesz engem?
– a szolga egy fontos személy az Úrnő életében. te a büdös életben nem fogsz felnőni ehhez a feladathoz
– És ha szeretnék?
– akkor húzz bele
– Pontosan milyen szolgát szeretnél belőlem csinálni?
– listát kérsz? nem fogsz kapni. a domináknál lehet listázni. te is listázhatsz nekik, és persze nekik is megvannak a listáik, h mit vállanak be. na ott van lista. Nálam nincs. Nálam ÉN vagyok. Én vagyok a Lista, a Törvény, Minden. ha nem tetszenek a feltételeim, mehetsz. szabad utad van
– Úgyis tudod, hogy már egyszerűen képtelen vagyok elmenni…
Az nem kihívás, édeske 😉
béka: Egyre jobban hozzászoktatsz a lábaidhoz.
Boszi: ez egy láb fétisisztának maga a mennyország
béka: Hát ez bizony igaz. Egyre jobban ráizgatsz a talpaidra, súlyodra.
Boszi: nagyon helyes
béka: A végén tényleg valamiféle papucsot csinálsz belőlem.
Boszi: nem akarok pofátlan lenni, meg nem is tartozik rám, de most az jutott az eszembe, hogy a volt feleséged mellett úgyis az voltál. én kicsit tökéletesitettem a dolgon (meg ne haragudj má)
béka: Nem haragszom, meg tulajdonképpen igazad is van. Rá akarsz nevelni erre? Hogy a papucsod legyek? Így is meg amúgy is.
Boszi: amúgy nem. én szeretem, h te egy határozott férfi vagy a mindennapokban. én azt nagyon tisztelem Benned. és nagyon értékes dolognak tartom. és persze vonzónak
béka: Elhiszed, hogy inkább a papucsod lennék?
Boszi: el. de én szeretem a határozott férfias férfiakat. legjobban akkor, ha hagyják magukat általam irányitani 🙂. egy gyenge pasit nem élvezet irányitani 🙂. az nem kihívás, édeske 😉
béka: Tehát papuccsá nevelsz.
Boszi: én csak néha nevelgetlek, terelgetlek a jó útra 🙂
béka: Addig terelgettél, hogy már szerelmes vagyok a lábaidba.
Boszi: ez is valami 🙂. én meg a farkadba 🙂
béka: Mi lesz ha még eléggé sok alkalommal jársz úgy hogy… velem. Teljesen hozzá fogsz szoktatni.
Boszi: nagyon helyes
béka: Teljesen függővé teszel. nem fogom kívánni a nőket… csak a lábaidat.
Boszi: most sajnáljalak?
béka: Nem, viszont már lennék a szobádban a földön a széked alatt.
Boszi: de most nem vagy, béka. keresztbe tett az időjárás
Nyakörv …
– Már arra nevelsz, amire Te szeretnél.
– Akkor most kimegyek cigizni. És közben rád gondolok. A hasikádra gondolok 🙂 Jó puha.
– Rohadék. Még mindig érezlek, mintha nem vennéd le rólam a lábaidat.
– Csinálni akartam neked valami nyakörv félét. De most nem találom a varrósdobozom. De megkeresem.
– Tényleg megcsinálod?
– Ha egy módom lesz, meg.
– Ha meglesz, akkor a szobában végig rajtam lesz?
– Nem lesz szép a varrás, mert bőrvarró tű kéne hozzá, de mindegy. Nem szépségversenyre készülünk vele. Igen, rajtad. Szerinted minek csinálom?
Jár neki az a nyakörv. Minden szolgának jár. Komoly érzelmi értéke van számára. Emlékszem, amikor még szub voltam. Majd megpusztultam, hogy legyen egy nyakörvem. De nem kaptam. Pedig többet ért volna ezer gyűrűnél. Kellett volna kérnem???
Ugyan már. Az épp olyan, mintha egy vanilla kapcsolatban egy jegygyűrűt zsarolnék ki valakiből.
Vagy vettem volna meg magamnak? …
Kettő volt a múltamban, aki adhatott volna. Egynek sem jutott eszébe. Hülye faszok.
Ezt a békát Higginsnek hívják
béka: Ez már beteges dolog, hogy nem hagylak ott, holott tudom, hogy egyre jobban és állandó jelleggel az energiám a Te testedet fogja szolgálni.
Boszi: hagyd mán a szinházat, nem áll jól neked. egyrészt ezt akartad, te motiváltál erre, hogy az élvezetedre legyek, másrészt meg lábfétisiszta voltod miatt összeteheted a kezed, hogy felszedtél.
béka: Úgy vagy az élvezetemre, ahogy más nem tud. De ez így megy tovább, teljesen függő leszek a lábaidtól.
Boszi: azaz teremtettél magadnak egy teljesen különleges, kizárólag a te érdekeidnek megfelelő ‘dominát’. ilyen alapon leszarom, ha függő leszel
te csináltál meg engem
* * *
Lüke béka-Higgins ….
A filmet, a My fair ladyt sokan ismerik. Ott jó kis happy end a vége. De mi a befejezése a színdarabnak?
G. B. Shaw – Pygmalion
„A szerző prózai függelékben ismerteti Eliza további sorsát: Freddyhez fog feleségül menni, nem Higginshez, mert mestere „elviselhetetlenül isteni”.”
Vajon miért akar ez a lábfétisiszta domináns leveli szub lenni? – morfondírozik magában a Boszorkány. – Még bennem is több szubság volt királylány koromban, pedig azt már nagyon nehéz alulmúlni …
Majd nevetve szed magának még egy tányér zöldséges húst, nagyon finom lett. Evés közben megint felnevet.
Ha eljön ma este a Nagy Semmi túlsó végéről, úgy fogok köszönni neki: Szeva, Higgins. Aztán csavarok egyet a legnemesebb szervén, csak hogy tudja már, hogy merre hány méter.
A nyakörv és a póráz másik vége
Nemcsak a szolgának jár az a nyakörv … pórázzal.
A póráznak van egy másik vége is. Az a vége az Úrnőnek jár …. Neki is meg kell tapasztalni, hogy milyen fogása esik a kézben … Milyen érzés, ha irányíthat vele valakit. Hogy közel húzza magához, ha épp csókolni akar. Hogy kezére tekerhesse, lássa, hogy megfeszül a két ember között …
Hogy nemcsak nyakörv és póráz, hanem kötelék …
Hogy lássa a másik arcán az örömet.
… mert akkor érzi meg igazán, hogy milyen hatalmat kapott a kezébe.
És akkor érti meg valójában, hogy miért is van a humility szó abban az angol esszében.
És akkor döbben rá, hogy a hatalom méltó gyakorlása valóban megköveteli tőle az alázatot.
Switchség a mesében
Igen, a Boszorkány ismeri ezt a fogalmat. De már párszor mondtam, hogy ez egy modern mese.
Olvasgat és közben azon töpreng, hogy a béka mennyire szubmissziv és önmaga mennyire domináns. Arra jut, hogy nem ilyen egyszerű ez. Mert nem lehet itt százalékokat, arányokat meghatározni. Hiszen mindketten switchek. És mindkettőjükben kicsit erősebb a dominancia, mint a másik oldal. Ezért is szokott néha a beszélgetésük dominancia-harccá fajulni.
És hogy a kép még színesebb legyen, Vartyogiba szorult némi hímsovinizmus, amit a Boszorkány úgy utál, mint ördög a tömjénfüstöt és ha megérzi a hímsovinizmus – számára – penetráns bűzét, rögtön kibújik a harcos feminista amazon belőle. Azaz nem olyan egyszerű ez …
Aztán még eszébe jut a manipulálás kontra dominancia kérdése is. Hát ez még cifrább, főleg köztük … még szerencse, hogy csak a mesében élnek …. mert mindketten szeretik manipulálni a másikat a dominancia – vagy éppen a másik dominanciája – érdekében. Hogy ez esetleg ellentmondás? Nem, kérem szépen. A dominanciát tekintve azonos erőt képviselnek. És ha nem használnák időnként a rossz szándékot teljesen nélkülöző manipulációt egymás között, az eltelt évek alatt sehová nem jutottak volna… még mindig az ismerkedés első mondatánál járnának. Amikor is Vartyogi belekötött a Boszorkányba és a boszi legelső gondolata az volt a békáról: Magasságos macskagyökér, ki ez a hülye fasz és mit keres az Én blogomban, mindjárt úgy kirakom, mint a macskát nagydolgára. És ha elvégezte, még az orrát is beleverem, hogy megtanulja, nem csinálunk bele más cuccába.
De ha kihagyunk az egészből minden sallangot, BDSM-et, anyámkínját, mesefigurákat és csak a döntéseket, írányítást nézzük, akkor marad egy férfi és egy nő. Vajon ki az igazi írányitó?
A boszorkány-asszony mindig őszinte magával. A férfi az. És ezt nem is bánja. Mert így van rendjén az életben. A valósban is, meg a mesében is. A konzervatív szereposztás mindig érték lesz.
túléli-e
hol a tűzben fagy jegesre
hol a jégmezőn ég hólyagosra a bőre
az erdei tisztás friss levegőjében
vízzel telik meg a tüdeje
hány szobája van még
a szakállas herceg várának
amit végig kell járnia
mint kanosszát
hogy megtudja, hol van
az utolsó ajtó
és mi van mögötte …
ha majd előtte lesz
az a bizonyos ajtó és kinyitja
mert kinyitja
hisz nincs más lehetősége
túléli-e …
elveszem, amit akarok
elegem volt, hogy harcolok önmagammal,
hogy szabad-e
hogy erkölcsös-e
hogy tisztességes-e
mert tudom, hogy nem az.
miért kell nekem életem derekán túl tisztességesnek és önfeláldozónak lenni
mikor igazából azelőtt sem voltam az
bár szivesen tetszelegtem az önfeláldozás köntösében a tükör előtt
amíg meg nem láttam az igazat.
az nem díszes köntös, hanem egy nyomorult, szakadt bohócruha
és szánandóan néztem ki benne
annyira, hogy leginkább önmagamat szántam és sajnáltam
mások persze nevettek rajtam.
elegem volt a hősiességnek kikiáltott tisztességből
ami nem más, mint a gyávaság ostobasága
nem küzdök tovább.
hiába hiszek én túlvilágban vagy reinkarnációban
vagy bármiben, az olyan, mint a fuldoklónak a kötél
amit hiába szorít, mert kicsúszik a kezéből.
a dolgok jelenlegi állása szerint
most
ez
az
egy
életem van
ezzel kell sáfárkodnom
hogy ne mondjam magamnak azt a végén:
te szerencsétlen, elbasztad
elveszem, amit akarok
és amit kérően nyújtanak felém,
hogy fogadjam el
kit érdekel, hogy egy valószínűleg
hamis erkölcsiség szerint tisztességes-e
engem már nem.
elveszem, amit akarok
és megpróbálok jót, örömet
kihozni belőle
tehetnék mást is, de nem akarok
elveszem, amit akarok
(2017.08.14.)
Csöpp, csöpp, mondja a viasz a tartónak
A szub nő szokásos módon várta az urat haza. Minden nap olyan, mint a másik, gyönyörű, izgató.
Napközben megcsinálta a házimunkát, finom ételt készített, úgy terített meg, mintha ünnep lenne. Az is volt, hisz náluk minden nap ünnep. Meggyújtotta az illatos gyertyákat és készülődni kezdett.
Csöpp, csöpp, mondja a viasz a tartónak.
Csinos alsó, fekete, csipkés … Azt nem veszi fel. Szabálytalan. Náluk legalábbis. Mezítelen öllel kell várni az urat, hogy bármikor azonnal készenálljon, ha vágyát akarná csillapítani vele.
Melltartót azt vehet, sőt kötelező. Olyat, ami szépen megemeli a mellet és kívánatossá teszi. Ma koktélruhát kell vennie fel. Feketét, mert az olyan szexis.
Csöpp, csöpp, mondja a viasz a tartónak.
Minden este koktélruhát kell viselnie. Feketét, mert az olyan szexis, ribancos. Kiválaszt egyet a gardrób szoba szekrényéből, könnyű és nehéz dolga is van, mert rengeteg a ruha, de mind fekete, mind ugyanaz a fazon, ugyanaz az anyag. Még a díszítés is ugyanaz.
Sokáig töpreng, hogy melyiket válassza. Végül dönt, kiveszi a balra nyolcadik helyen lógó ruhát, hisz reggel írásban kapta meg az úrtól, hogy ezt viselje. A cédula az ebédlőasztalon szokott lenni, rajta a pontos utasítások és a különleges kívánságok. Tartani kell.
A harmadik fiókban jobb oldalon lévő harisnyatartókból kiveszi a hetediket, a harisnyák közül a tizenkettediket.
A cipős szekrény második polcáról a középen lévő fekete körömcipőt kell felvennie. Örül, hogy az úr ezt is meghagyta utasításban, mert abban a szekrényben három hosszú polc van tele ugyanolyan fekete, magas sarkú körömcipőkkel. Ha az úr nem segítene, nem tudna választani közülük.
Csöpp, csöpp, mondja a viasz a tartónak.
Milyen bölcs is az úr, örül magában.
Immár tökéletesen felöltözve lemegy a földszintre az ebédlőbe és a mahagóni asztal mellé térdel, egyik végén az ő széke, a másikon az úré. Amellé térdel, csöndesen a sarkára ül, ezt az úr engedélyezte, igyekszik kényelmesebben elhelyezkedni, hogy a minden este szokásos anál plug a végbelében annyira ne nyomja és a hüvelyébe vezetett vibrátor se legyen túlságosan kényelmetlen, de kényelmes se, mert akkor nem fog kellően felizgulni és nedves lenni, mire az úr megérkezik.
Az úr szereti, ha minden este egyforma nedvessé válik, mire hazaér.
Csöpp, csöpp, mondja a viasz a tartónak.
Bal keze mellett a korbács, jobb keze mellett a pálca, szép rendben, hogyha az úr utasítja, azonnal tudja neki nyújtani.
Finom mozdulattal a falon lévő órára néz. És megállapítja, hogy még tíz perc és hazaér az úr.
Körülnéz … Csöpp, csöpp, mondja a viasz a tartónak … minden rendben van … Csöpp, csöpp, mondja a viasz a tartónak … és megállapítja magában, hogy ez egy boldog szub-este.
Az úr belép a szobába és minden úgy történik, ahogy szokott. Minden este.
Csöpp, csöpp, mondta a viasz a tartónak. De most ő is hozzátette: Ez egy boldog szub-este.
* * * *
Most már kibírja
Az úr. Nemrég múlt negyven éves. Na jó, igazából 45 is elmúlt, de jól tartja magát, lecsalhatja azt a pár évet. Senki nem rója fel hibájául. Tizenöt éve nős.
Az egyetem elvégzése után, némi kis örökség segítségével, tényleg nem örökölt sokat, lehetett volna több is … a tőkével egy saját vállalkozásba kezdett és az évek során egy nagyon jól prosperáló céget hozott össze. Vagyonos ember lett. Harminc évesen megnősült, már 15 éve él a feleségével.
Harminc évesen úgy gondolta, hogy kell egy asszonyi kéz az életébe, egy meleg öl, ami várja este.
Egy szilveszteri partin ismerkedett meg a lánnyal, filigrán, csöndes, kedves, udvarias. Rövid udvarlás után megkérte a kezét és összeházasodtak.
Hol romlott el minden, már olyan sokszor kérdezte magától. De a választ nem találta.
Az esküvő után már az asszonykát nem engedte dolgozni, az ő felesége ne robotoljon, mint más egyszerű asszony, legyen otthon, legyen számára első a férje, utána meg a háztartása. Egy jó asszonynak ez épp elég a boldogsághoz.
Hol romlott el minden? A választ nem találja.
Egy idő után próbálta az ellaposodó házaséletet feldobni egy kis BDSM-mel. Már szinte mindenki ismeri a fogalmat, sokan csinálják, benn a cégben néha beszélgettek ilyen témákról a férfi kollégákkal. Úgyis vezető a munkában, hát legyen az a szexben is. Hiszen férfi.
Huncut játéknak indult. És az elmorzsolt évek alatt a játékból szimpla rutinná vált. Ki a hibás? Sokszor megkérdezte magától, de nem tudta a választ.
Egyre tovább maradt benn a munkahelyén, még akkor is, ha már aznapra nem volt semmi dolga, lerúgta a cipőjét, a lábát feltette az asztalra, olvasott, vagy gondolkodott. Néha még álmodozott is. Egy izgalmas nőről, egy izgalmas házasságról.
A felesége jó asszony, ragyogóan főz, a házat szépen rendben tartja, szeret kertészkedni, az ágyban engedelmes, nem bánja, ha a férfi meccset néz a TV-ben, odaül mellé, szépen térdre helyezkedik, néha az jut az eszébe, hogy olyan, mint egy hűséges kutya. Aztán a kisördög megszólal benne és hozzáteszi, hogy a kutyák értelmesebbek. Őszinte napjaiban még igazat is ad neki.
Párszor már az is eszébe jutott, hogy talán nem kellett volna a BDSM-et belekeverni az életükbe. Azután vált minden kiszámíthatóvá, sematikussá. Eszébe jut a csöndesen térdelő alak, testében a pluggal, a vibrátorral és már nem izgalmat érez, hanem dühöt. Miért olyan engedelmes? Miért nem vágja a fejéhez egyszer a vibrátort és mondja azt, hogy NEM. Nem csinálom többet.
De nem mondja. És már rég kötelesség minden, ami történik közöttük. Az az asszony önállótlan. Mi lenne, ha egyszer nem hagyná ott a cetlit, hogy mit vegyen fel? Egész nap a gardrób szekrény előtt állna tépelődve?
Hol romlott el minden? A választ nem találja.
Már arra is gondolt, hogy válni kéne. Változtatni az egész életén. De az a közösen leélt tizenöt év, ami miatt már rég közös a vagyon is … Ebek martalékául adja, amit a két kezével hozott össze? A vagyonmegosztás … ilyenkor mindig az jut az eszébe. Nem lenne egy leányálom. Nem adja senkinek, amit felépitett.
Pár napja egy kolléga-haver-barát, mondhatja bármelyiknek, bizalmasan megemlítette, hogy járt egy dominánál. Persze nem közölt részleteket, hiszen úriemberek, de látta rajta, hogy szinte kivirult, megváltozott, mintha meg lenne fiatalodva.
Mi lenne, ha? Azóta is ez jár az eszében.
Mi lenne, ha?
Hol romlott el minden? A választ nem találja.
Mi lenne, ha megkeresné azt a hölgyet. Hiszen ez felfogható valamiféle terápiának is.
Snitt.
Amikor kilépett? inkább kivánszorgott a domina stúdiójából, úgy érezte, hogy újra szép az élet. Rendszeresen fog jönni, már a szeánsz közben elhatározta két csizmatalp nyalás között.
Sóhajt egyet, megropogtatja az elgyötört izmait, beül a kocsijába és úgy érzi, hogy most már jöhet az a „szép csendes” este …
Most már kibírja.
Hullócsillagok
Lassan telnek a késő nyári esték mostanában az erdőben. A Boszorkány néha kiül a házikója tornácára, hunyorogva emeli szemét az égre … kellene már valami okuláré, néha alig látja a varázsitalokat keverni … és hullócsillagokat keres, hogy vén fejjel kivánjon valamit.
A Nagy Semmi másik végén csend. Örülhetne neki, de mégsem teszi. Unalmas ez a csend. Vartyogi suttogása – bár sokszor felbosszantotta a hülyeségeivel – adott valamit a magányos estéknek. Nem örül a csendnek.
…………
Ritkán szokta megélni a hiányát. Ha nem találkoznak szinte időtlen időkig, azt is jó viseli.
Mert akkor is van valamiféle kapcsolat, nem is egyfajta, több is. A hétköznapibb a net, az online beszélgetések világa, a különlegesebb az más, nincs jobb szó rá, mint parapszichológia, egyikük sem hitt benne régen, kóklerségnek tartották, de az élet bizonyságát adta, hogy az a szavak, érintések nélküli kapcsolat is létezhet emberek között, kilométerek távolából is, még telefon sem kell hozzá, semmi nem kell hozzá, csak a gondolataik ereje.
„Mit csinálsz?”
„Kinn voltam/mosogattam/pakolásztam a szobában. Miért?”
„Éreztem, hogy felálltál.”
Ilyen nincs. A reális gondolkodás nehezen veszi be, magyarázat a kézzelfogható dolgok világában nincsen, csak az ‘irrealitásban’.
Vagy létezik ez a szavak nélküli, távolságot figyelembe sem vevő kapcsolat, – nincs rá semmi jó szó – , vagy nem. Akkor legfeljebb mindketten őrültek.
És akkor mi van?
…………
Telik az éjjel, peregnek a percek, mint homokszemcsék a homokórában, ami ott áll a házikó asztalán. Olyan lassan, hogy számolni lehetne. Egy … egy … egy … egy … mindig csak egy … vajon miért nem kettő és három és négy? Értelmesebb lenne.
Hiányzik az a lüke béka. Ő az egy, én meg a kettő – gondolja magában. Aztán csodálkozik kicsit, hisz nem is szereti. Vagy ki tudja, mit érez.
Végre egy hullócsillag. A Boszorkány kiván valamit magában.
…………
Még félóra hiányzik az éjfélhez. Olyan lassan telik az idő, hogy szinte hallom azt a csámcsogást, ahogy az idő vasfoga épp a lelkemet rágja – gondolja az asszony, majd magában hozzáteszi, hogy ez elég hülye hasonlat volt, hiába, ma tényleg nincsen formában.
Feküdni kéne, de nem álmos még.
Megpróbál nem gondolni rá, mert képes és a távolból is megérzi. Nehéz megtenni. Tudatosan kell kordában tartani a gondolkodását.
Töpreng, hogy mit csináljon még. Aztán elhatározza, hogy kimegy hullócsillagokat nézni. Hátha lát egyet.
És kivánhat valamit.