Szeretem azokat a dolgokat, amiknek miértjük van. El tudom őket helyezni az agyam polcain, rendesen felcimkézett dobozkákban, van okuk, azaz miértjük, van következményük, tehát tudok hozzájuk igazodni, tudok velük mit kezdeni.

De mit csináljak azokkal, amiknek nincs miértje? Ilyenekkel szemben néha nagyon tanácstalan vagyok. Miért hiányában a következmények sem úgy kezelhetőek … sőt néha sehogy sem. Nem férnek bele a rendezett realitás dobozkáiba.

Van például egy érzés. Konkrét. Erős, néha felülirja bennem a realitás szabályait is. Nem lehet figyelmen kivül hagyni. Egy szeretet-szerelem, nem is tudom, hogy nevezzem, talán a kötőjeles kapcsolás a legjobb. Olyan elementáris, hogy néha azt érzem, annyira szeretem, mintha apró darabkákra szaggatna az érzés. Vagy mintha a fejemre esett volna egy betontömb. Ha lenne miértje, vagy ha mégis van, legalább érteném … Talán jobban tudnám kezelni magamban. Mert következményei azok vannak bennem.

Betontömb … jó hülye hasonlataim vannak. Néha olyan lirai tudok lenni, mint egy hasbarúgás.