Most olvastam egy cikket.

Sokat számít, hogy mikor eszünk
Egy új kutatás szerint nem elég „csak” arra figyelni, hogy mit és mennyit eszik valaki, legalább ennyire fontos szempont az is, hogy mikor. […]Szerveink ugyanis egy „belső órarend” szerint működnek, amelyben vannak csúcsra járatott időszakok és pihenési fázisok.

Hát én nem vagyok táplálkozás kutató. Legfeljebb a saját evésem terén. Ami kissé furcsán működik az átlag és normális emberekéhez képest. Nem alkalmazkodik a szokvány étkezési időpontokhoz, az biztos. Különösebben nem érdekel. Mert az én étkezésemben is van rendszer. Hiszen akkor eszem, amikor éhes vagyok. És az „éhes-vagyok” időpontok elég szigorúan működnek bennem. Különösen az első, a délelőtt fél tizenegy. A délután kettő is. Az este hat és nyolc közötti már kissé képlékenyebb. Ha fennmaradok késő éjjelig, akkor fél kettőkor is ennem kell. Nem sokat, pár falat is elég.

Néhány kollégám felfedezett egy nagyon olcsó és ízleteseket főző ételkiszállítót. 700 HUF egy ebéd. Nagyon sokat hoznak nekik, nem is mindig tudják megenni. Kérdezték, hogy én miért nem rendelek. Megérné. Legfeljebb hazahoznám, amit nem tudok megenni.

Háromnegyed tizenkettő körül szokták hozni nekik az ebédet. Az az időpont számomra már nem hasznosítható. Ha eszek, amikor először éhes vagyok, fél tizenegykor, akkor csak ott ülnék, nézném, mert nem lennék éhes már. Ha meg kivárnám, olyan éhes lennék, mint egy farkas. És sokkal többet, gyorsabban habzsolnék be belőle, mint amire tényleg szükségem van. Hiába finom és olcsó. Az időpont miatt számomra nem-gyere-be. Ez van.

A macska rúgja meg azt a furán működő belső órámat. A hétköznapi reggeli-ebéd-vacsora időszak sem az én rendem. -mosoly