A nagy semmi
Mára kész vagyok mindennel. Délután egyedüli kitartó személyként kivártam, hogy a rendelőintézetben távjavitással megcsinálják a panoráma röntgen számitógépes rendszerét … Amikor dél körül megkérdeztem, hogy jó-e már a röntgengép – mert az is napok óta hol ment, hol nem … áldásos magyar egészségügy … -, azt mondták, hogy nyugodtan mehetek fél kettő körül. Mentem. Addigra a számitógép halt be és nem vitte át az adatokat. És éppen távjavitották … Vártunk elég sokan. Aztán elfogytak az emberek, mindenki megunta. Úgy gondoltam, megpróbálom és kivárásra játszom, hátha … Bejött.
Aztán hazajöttem és gyártottam két napra való tojásos nokedlit. A zord idő miatt a fejes saláta kimaradt. Aztán elmosogattam, kigondoltam, hogy mit vigyek holnap kajálni. Gyümölcs saláta, alma, naracs, aszalt vörösáfonya, citrommal és egy kanál mézzel. Már bedobozolva várja a reggelt.
Megdajkáltam a szürke hercegnőt, simogattam azt a tömött bundáját. Szerintem néha nem jól csinálhattam, mert amikor tetszett neki, akkor dorombolt, de ha valahogy nem jól simogattam, akkor a mancsával megfogta a csuklómat és jelzésszerűen beleharapott a kezembe …