A naivitás
A naivitás nem más, mint egy olyan ablaküveg, amit kurva ritkán takarítanak meg …
Ha az ember azon keresztül nézi a világot, minden másnak, talán szebbnek is fog látszani.
Többször kell megpucolni.
Úgy néz ki, hogy már tényleg csak magamnak irom ezt a blogot. Muris. Épp úgy, mint az elején.
Mókuska megint elveszett valahol … Mondtam én, hogy az a túl sok nevetés nagyon hamis volt … mindig leplezett valamit. Hadd ne irjam le, hogy mit.
Hmmm … vajon sejti, hogy ez is közrejátszott benne, hogy az évek során „elvesztett” embereket a virtualitásban? Soha nem felejtem el azt a nekrológfélét … amiben a csaj leírta, hogy nem is tudja, miért, de egy idő után eltávolodtak egymástól. És csóri csaj magát hibáztatta. Hát nem ő volt a hibás, az biztos. Mi csak hétköznapi emberek vagyunk, hétköznapi sebességű élettel és gondolkodással. Nem tudjuk néha követni azt, aki eredendően is gyorsabb, ingeréhesebb, és még tesz is róla, hogy még olyanabb legyen …
Más a sebesség. És egy idő után „elégtelennek” érezzük magunkat számára. Pedig ez nem igy van.
Igy is el lehet emberi kapcsolatokat cseszni, Mókuska ….
De hát te tudod, felnőtt ember vagy.
❤️