A Nő a Paradicsomban

Levetett mindent. Ruhát és szégyent.

Nem. Nem jó ez így. Mert ruha volt, de nem volt szégyen. Valami ősállapot, ahol a szégyen még nem létezik. Mintha életre kelne újra a kétséges Teremtés könyve. Ahol az ember él, meztelen testtel, nyílt lélekkel.

Mindig szégyelt. Restellte a testét a férfiszemek elől. Vajon hogy néznek rá? Gúnyosan, sajnálkozva? Vagy undorodva? Átkozott kisebbrendűség.

Most semmi. Szépnek érezte magát, fiatalnak, kívánatosnak. A Nőnek … a Paradicsomban.