A normalitás megőrzése
… néha bizony nagyon nehéz. Úgy általában is. Meg most is. Reggel felkelek, elmegyek dolgozni, csinálom a mindennapokat. Délután főzök, ha kell. Pakolászok. Ezt, azt csinálok. Netezek. Emberekkel beszélgetek. Zenét hallgatok. De ez csak egy váz. Külsőleg úgy nézek ki, mint aki él. *nincs-gombóc-arra-hogy-keserű-mosoly*
Közben teljesen abnormális dolgok történnek velem. Nem-szeretem dolgok? Még azt sem mondhatom. Mert magam sem tudom eldönteni. Néha nagy betűvel ÉLEK.
Aztán meg azt érzem, hogy a lelkem belül halott. Legalábbis a fele mindenképpen. Vagy nem? Vagy igen? Egy kőkemény jégtömb van ilyenkor bennem. És azt érzem, hogy még reményem sincs arra, hogy valaha felolvadjon. Mert egymagam nem birok vele. Ehhez azért nincs elég erőm. *nincs-gombóc-arra-hogy-keserű-mosoly*
Mostanában valamiért sokat gondolok anyámra … és nem tudom, hogy miért. Mert korábban inkább apám jutott gyakrabban eszembe. Na, ezen is el kell gondolkodnom … Hogy miért épp rá? És miért épp mostanában? Mi lehet az egyezés?
Amúgy tudom … mert épp az előbb jutott eszembe … Csak egy mondat, ami az egész életére vonatkoztatható: Hogy élte túl?
És ezt itt és most nem tudom megválaszolni. Már pedig meg kell. Segitséget kell kérnem a válaszhoz. Attól az egyetlen embertől, aki az anyám helyett anyám volt. És az apám helyett apám. A napokban felveszem a telefont. Legutóbb másfél éve szorultam rá. És az előtt is körülbelül másfél éve. Nem is rossz arány. Nem kell nekem sok. Elég lesz tiz perc. Azalatt mindig megmondja a frankót. Csak értelmesen kell kérdeznem tőle.
Most találomra kértem idézeteket:
A kis lehetőségek gyakran nagy kezdeményezésekhez vezetnek.
Demoszthenész
Egy bölcs ember úgy éli az életét, hogy cselekszik, nem pedig a cselekvésről gondolkodik.
Carlos Casteneda
Akár azt hiszed hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.
Henry Ford
A bátorság nem abban áll, hogy nem félünk, vagy nem csüggedünk, hanem abban, hogy van erőnk legyőzni a félelmet és a csüggedést.
Danielle Steel
Minden nap közt a legeltékozoltabb, amelyen nem nevettünk.
Nicolas Chamfort
A hit az emberek legerősebb fegyvere, és ha mélyen gyökeredző hitünk van, semmi sem tud legyőzni bennünket. Semmi.
Norman Vincent Peale
A pénz csak ott boldogít, ahol más nem adhatja meg a boldogságot.
Jane Austen
Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja életerőnket.
Andrew Matthews
Ezeket elolvasva és elgondolkozva most rajtuk … lehet, hogy nem lesz szükségem arra a telefonra. Már az is jót tett, hogy tudom, van valaki valahol, akire számithatok, ha nagy szarba kerülök. De azt is tudom, hogy éveken át mit tanitott nekem. Hogy próbáljak meg végre a saját lábamon megállni. És ne az anyámén. Rengeteget küzdött velem ezért. És én is vele. Meg kell állapitanom, hogy ő győzött. Mert nem az anyám élete fontos már számomra. Hanem az enyém. Semmit ne akarjak a mostani élethelyzetemben hasznositani az ő példájából. Mert sosem volt ilyen helyzetben. És csak tévútra jutnék. Viszont volt egy képessége. Ami bennem is megvan, csak igen későn döbbentem rá -lol Legutóbb egy email szembesitetett vele. Kár, hogy kitöröltem -fet Valami ilyesmi volt benne: „…. mondd, te direkt csinálod velem ezt az óvatos csábitást, vagy minden spontán jön belőled?”
Mire én visszakérdeztem, hogy vajh mire is gondol, mert tényleg semmit nem csináltam tudatosan. -lol És emlékeztettem, hogy ő irt nekem emailt először, nem én. Én csak udvariasan válaszoltam. -lol Hála az égnek, azóta nem irt. Mert ahogy akkor azt a pár elektronikus levelet visszaolvastam … hát sok mindent lehetett ott csábitásnak értelmezni, az igaz. Noha egy kurva darab kétértelmű szót le nem irtam. Csak és kizárólagosan egyenesen válaszoltam -mosoly Most kicsit sajnálom, hogy kitöröltem. De számomra tényleg nem volt jelentősége. -mosoly Azt sem tudtam, kiféle, miféle. Azt sem, hogy hány éves. Csak egy fórumbeli nicket tudtam róla. Nem, nem az ex az -mosoly
De meg kell állapitanom, ha őszinte akarok magammal lenni – márpedig az akarok. És nemcsak magammal, hanem másokkal is -, hogy ez a kérdése egy kissé megtámogatta az egómat. Mert újra eszembe juttatta, hogy – bár nem az anyám útját kell járnom, hanem a magamét, de – örököltem tőle valamit. Bár jó későn jöttem rá. Az öntudatlan, spontán csábitás képességét -mosoly Olyannyira jól sikerült örökölnöm, hogy néha még vigyáznom is kell vele -fet
Na melyik legyen az idézet, amelyik itt és most a legjobban tetszik? Asszem, hogy ez:
Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja életerőnket.
Andrew Matthews
Várlak, Élet -kacsint