A pacifizmusnak is vannak előnyei

A Boszorkány mostanában – hogy is fogalmazzam – kicsit gyengélkedik. Igen, ez jó szó lesz.

De minden rosszban van valami jó is. A gyengélkedés ideje alatt jött rá, hogy mennyi hazug, álságos erdőlakó van körülötte … Ha baj van, szinte senki nem akar tudni róla … Ha bajban van, és csak egy jó szóra vágyna … hát hiába vágyik.

Nem kivétel a béka sem. A béka egy önző lény, semmi más és sajnálatos (?) módon még arra is képtelen, hogy néhány valóban vigasztaló szót adjon a Boszorkánynak. Mintha nem is kétéltű, hanem egy hüllő lenne, egy érzelemszegény, önző gazember.

Az a szerencse, hogy a Boszorkány pacifista és nem tart otthon sem kézigránátot, sem vállról indítható rakétát, de még egy Автомат Калашникова образца 1947 года sem lapul a sifonérban. Ha lenne, most minden szívfájdalom nélkül becélozná a Nagy Semmi túlsó szélét.

A pacifizmusnak is vannak előnyei.

TÍZ

szüksége lenne valami változásra. úgy érzi, hogy a semmi közepén lebeg minden támasz nélkül. vagy nem is semmi. hanem egy vékony pókháló egy mocsár felett, ami bármelyik pillanatban szétszakadhat

és lehull a semmibe, a mocsárba, bele a közepébe és elnyeli az a nyúlós, tapadós miazma, ami ellen nem lehet harcolni.

mert reménytelen

kés kéne a kézbe, hogy elvágja a legtöbb szálat, ami már úgysem tartja … na ez is egy értelmetlen mondat, az biztos .. bár nem, csak a szavak suták az érzésekhez

stabil talaj, igen. ez kellene a talpa alá … micsoda gyönyörű kép, a szimbólumok non plus ultrája … s csak ő tudja, hogy miért

írja a szavakat, nem is kerek gondolatok ezek, inkább szabad asszociáció az egész … saláta másnak. neki talán nem. engedi, hadd jöjjönek, fussanak ki belőle (no, mi van, felrémlik Quimby száma meg a Csík zenekar? szereti azt a számot. sokat hallgatta egy időben. amikor megtanult elengedni egy olyan érzést, aminek már nem volt értelme … lehet, megint hallgatni kellene … a zene oly sokszor segít mindentől függetlenül) és hagyják el a lelkét

vigyék el a … mit is? a kétségbeesést. a kishitűséget. a – remélhetőleg – átmeneti – harcképtelenséget. gyűlöli, ha azt érzi, hogy nincs ereje a harcra

a harcra mindig kell legyen erő
ha sokáig nincs, le lehet feküdni a földre és rögtön kimondani azt, hogy

TÍZ

vége

éhszomj

megint kezd hiányozni

nem igazán ő, az ember, hanem valami, amit csak tőle tudott megkapni, senki mástól. belebújni az aurájába és töltekezni az energiájából
pedig nem bízik benne, soha nem bízott bizonyos szempontból. most sem
aura-fétis… bioenergia-fétis … mekkora baromság. nem az. mert működik. de miért nem jó másé? miért csak az övé kell, miért csak az övé jó? mi van benne, ami a különleges, ami nincs meg másban …
nem szerelem, sosem volt az. mégcsak nem is szeretet. néha kedveli, néha teljesen közömbös. néha meg csak bosszantja és ezért legszivesebben kitekerné a nyakát

aztán elkezd hiányozni. ilyenkor tudna olyan szavakat mondani, hogy szeretlek meg hiányzol, aminek csak részei igazak, szilánkok az egészből. ilyenkor kedves vele

a másik megérzi, és rá is kérdez: kevés az energiád?
minek tagadja? igen. ilyenkor legszivesebben belebújna a másik aurájába és csak töltekezne, töltekezne. amig jól nem lakik belőle

úgy hangzik az egész, mint egy ócska vámpírfilm szövege

most eszébe jut a régen látott Drakula film, Frank Langellával. soha nem szerette az ilyen sztorikat. nevetségesnek és ostobának találta. de az olyan film volt, olyan szinészi játék, hogy átjött számára a vámpír sóvár érzékisége, éhsége, mely leginkább a szexualitással azonos

amikor ezt a vágyat érzi, akkor az égig lobban benne az erotika lángja

a legegyszerűbb feltenni a kérdést: mikor tudsz eljönni?