Elbújok az internet egy kis zugában. Egy nagyon kicsiben. És most csak ott jó lenni. Mert a vak szemek ott legalább látnak.

Istenem, egyedül Te ismered a bennem lévő kegyetlen és aktuális félelmet. Segits meg engem. Könyörülj meg rajtam.

És egyedül Te tudod, hogy most miért sirok. És mit kérek Tőled. Az előzőn kivül.

Én már nagyon régen nem mertem ilyen konkrét dolgot kérni. Mert felmértem annyit, hogy nem én tudom, hogy mi a jó nekem, hanem Te. És ebbe belenyugodtam.

De most kérek. Könyörgök Hozzád lelkemben térdenállva. Azért, amit szeretnék. Nem mertem kérni. De most merek. Mert abban a kicsike zugban tisztán lát végre a vak szem. Kérlek, add meg nekem.

Amen.