Amikor lefekszik …
Olyan jó lenne már, ha nyár lenne és nyitva lehetne hagyni az erkélyajtót. A kinnről behallatszó zajok, a kutyaugatás, madarak csicsergése, távoli autók motorzaja, az emberek beszéde, mind …
Most még nem hallatszik be szinte semmi.
Kiélesedett füllel a ház neszeit figyeli. Hátha abból hall valamit.
Bármit. A legkisebb is jó lenne …

Hogy elnyomja a saját lelkében süvítő üvöltést. Azt a fájdalmasat. Amit állandóan hall.
És ami szörnyű.
A saját fájdalma üvöltése.

Nem akarja már hallani.