A sánta kiskutya

Egy kutyatenyésztö hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklödök csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterü kutyák kölykeiröl volt szó.
Egyik nap jött egy kisfiú.
– Csókolom, bácsi! Van egy kis gyüjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem öket?
– Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom öket, – válaszolta a tenyésztö.
Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza elözgették egymást.
De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.
Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
– Öt kérem!
– Ó, aranyos töled, de ö nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem öt választod, – reagált rá a tenyésztö.
Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig.
A tenyésztö döbbenten látta, hogy lábprotézisa van. Szóhoz sem jutott.
– Bácsi kérem, hagy vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértö társra, aki együtt tud érezni velem! – fakadt ki magából a kisfiú.
Végül a tenyésztö megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.
– Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? – kérdezte kíváncsian a kisfiú.
– Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, légy vele boldog!

(ismeretlen szerzötöl)