ezt írta valaki a Pixin:

Szoktak mondani, hogy a stilus maga az ember…
A stilus legtobbszor egy mímelt, mesterkélt álca. Ami elfedi az embert.

no ez is olyan, amivel nem értek egyet. de nehogy csak az én véleményem számítson, kerestem pár példát. az alábbi blog a Pixin jelent meg:

Mi is a stílus?

„stílus (főnév)
A szokásos kifejezésmód, illetve a viselkedés szokásos módja, ami jellemző egy bizonyos személyre, csoportra, korra.”

https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Stílus

*

„stílus jelentése

– kifejezési mód írásban, beszédben, művészetekben
– irodalom, művészet, zene egy adott korra, irányzatra vagy művészre jellemző kifejezési jegyek és eszközök összessége
– magatartás, viselkedés, modor
– jelleg, szokás, vonás”

https://topszotar.hu/idegen-szavak/stílus

*

„A stílus görög eredetű szó, amely a latin nyelven keresztül terjedt el világszerte. Eredetileg egy betűvetésre használt eszköz volt.[1] Manapság mindennemű közlés kifejezésmódját is értjük rajta.

Lehet átfogó jelentésű, mint korstílus és lehet szűkebb értelmezése az egyéni kifejezésmód kapcsán (viselkedésmód, cselekvésmód).

A stílust befolyásolja az közlő egyénisége, lelki állapota, a közlő és a hallgató viszonya. A közlésfolyamat minden tényezője hatással van a stílusra, háromnak azonban kiemelkedő a szerepe: a valóságnak, a közlőnek és a hallgatónak. A közlést folytatónak oly módon kell megfogalmaznia mondanivalóját, hogy a szándéka hatást tegyen a befogadóra. Ennek legfőbb feltétele a közlő és a befogadó feltételezett egyező intelligenciaszintje.

A nyelv és a stílus kapcsolatát az a körülmény is jelzi, hogy a szótárban igaz több jelentése is van a szavak egy részének, de a szövegbe helyezve már csak egy jelentésük érvényesül. Minden nyelvi elemnek van tehát egy, a szavak fogalmi jelentéséből adódó elsődleges jelentése (denotatív). Erre épülhet a kialakuló másodlagos érzelmi-hangulati-gondolati többletjelentés. Ez a stílusban végbemenő jelentésgazdagító folyamat (konnotáció). A másodlagos jelentés mindig hozzáadódik az elsődlegeshez. A stílus kifejezőerején, expresszivitásán azt is értjük, hogy mennyire közvetíti az érzelmeket, hangulatokat, a képzelet és a gondolatok mozgását. A stílus valamilyen módon mindig kifejezi a beszélő személyes kapcsolatát a témával, tartalommal.”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Stílus

*****

Milyen érdekes, hogy sehol nem írták, hogy egy mímelt, mesterkélt álca, ami elfedi az embert.

Szerintem inkább megmutatja, milyen az ember.

Amikor egy-két alkalommal régebben próbáltam más nicken lenni, mint a Varnyu, csak addig nem buktam le, amíg nem kezdtem blogolni. És persze már az adatlap megfogamazásánál is vért izzadtam, hogy ne a szokásos stílusomban írjak. Ennek ellenére volt, akinek már a lap alapján is gyanús lettem …

Az első blog alapján meg már többen biztosak voltak benne, hogy én vagyok a Varnyu, noha kényszeresen figyeltem rá, hogy használjam a mondatkezdő nagybetűket.

Vannak olyan emberek, akiknek a stílusa felismerhető. És az alapján a személy beazonosítható. No erre szokták mondani, hogy a stílus maga az ember.

Egyáltalán nem álca. Hanem annak a személynek a valóságos kifejezésmódja. Amibe az is beletartozik (magamra értve), hogy amikor valami komolyat írok, akkor megtisztelem a szöveget a Shift nyomkodásával, pedig nagyon nem szeretem.

ha inkább humoros vagy közvetlenebb akarok lenni, akkor meg magasról teszek a nagybetűkre 🙂