[1:54:32] én: csak olyanban érdemes reménykednem, aminek van valami reális esélye
nincs már bennem olyan sok remény, hogy „pazaroljam”

Keserű? Az.
Feladtam? Én soha. Nem az én feladásomon múlik. Soha nem is azon múlt …
Csak magam „helyett” tudok/tudtam megtenni dolgokat.
Hiába érzem azt, hogy kiszakad a lelkem a fájdalomtól … Más helyett nem tudok akarni. Soha nem sikerült.
Nem is az volt a dolgom.
Bár az kétségtelen, hogy nagyon fáj. A realitás tudata nem képes csökkenteni a fájdalmat.

A realitás az agy. Az gondolkozik, latolgat, mérlegel. Nem fáj.
A fájdalom a lélek, az érzelem, a szeretet győtrődő terméke.