Ott voltam tegnap éjjel. Még ilyen mélyen sose … Kinlódva kerestem valamit, bármit, ami visszatart attól, hogy olyat tegyek, ami végleges. Gondoltam a gyerekemre. De akkor azt éreztem, hogy már az ő iránta érzett szeretet se elég visszatartó erő … Ültem kinn a hidegben és terveztem, hogyan … És közben azon könyörögtem Istennek, hogy csak egyetlen szóval segitsen, egyetlen gondolattal.

És akkor eszembe jutott anyám … apám, a nagyszüleim. És azok a régiek, akiket nem is ismertem. Mind végigharcolták. És semmi baj ellenére sem adta fel senki közülük. És ha most megtenném, amit akarok, az ő harcukat, az ő életeik minden munkáját köpném szembe. Arra meg nincs jogom. A magam harcát kell hozzátennem, mindaddig, amig Isten akarja. Hogy legyen valami érték, amit tovább tudjak adni a gyerekemnek.

A harc képességét.

Felkeltem az erkély hidegéből, lefeküdtem. És most itt vagyok. Akkor – amikor a legrosszabb volt éjjel – még valamit kértem Istentől. Egy jelet, egy útmutatást … úgy mint régen, kamaszkorom hitetlenségében, arról, hogy létezik …

Nem sok dolgom volt ma … bekapcsoltam a gépet, csak úgy kattintgattam a Youtube-on. És találtam egy számot. Amit nem ismertem, soha nem hallottam. Ahogy végig hallgattam, a röhögés mellett is tudtam, hogy igen, ez az, amit kértem. A szöveg az én szavaim, az én gondolataim is.

A fene gondolta, hogy ezt már Bródy megirta.

Bródy János : Haggyá’ má’ békibe

mondd mé’ nem hagysz má’ békibe
minek tolakszó’ még ide
a hócipőm már úgy tele
nekem má’ nem kell senki se

ne hintsed itt a rossz dumát
engem te nem versz többet át
há’ mé’ nem húzol elfele
és mé’ nem hagysz má’ békibe

nem érdekel hogy mit papolsz
neked már jobb ha szót se szó’sz
belőled több volt mint elég
hogy nem szakadt még rád az ég

ne esküdözz hogy jót akarsz
nem kóser az amit kavarsz
há’ mé’ nem húzol e’fele
és mé’ nem hagysz má’ békibe

felejts el engem kiscsibém
amíg szolidan kérem én
ne próbá’kozz má’ semmivel
szolidan tűnj a francba el

figyelj már szá’szor megmon’tam neked
unom nagyon a képedet
keresd meg inkább anyukád
és vele szórakozz tovább

te itt má’ ne játszd meg magad
szívóggyá fő’ és nincs harag
maradjunk inkább ennyibe
és haggy má’ engem békibe

felejts el engem kiscsibém
amíg szolidan kérem én
ne próbá’kozz má’ semmivel
szolidan tűnj a francba el

figyelj há’ mé’ nem hagysz má’ békibe
minek tolakszó’ még ide
belőled több vót mint elég
hogy nem szakadt még rád az ég

nekünk itt ne játszd meg magad
mindenki tuggya mán ki vagy
hát mé’ nem húzol elfele
és mé’ nem hagysz már békibe
mé’ nem hagysz már békibe
há mé’ nem hagysz má’ békibe
te hüje

Nem vagyok se fiatal, se egészséges. De ha nem is látszik rajtam, még mindig harcikutya vagyok.