néztem ki délután az ablakon
szürke háttér előtt egy lombja veszett
fa áll, rajta elhagyott fészek

vajon ki volt lakója
aztán néztem tovább a szürkeséget
belém villantak a régi emlékek

gyerekkorból, mikor még nem
gyűlöltem elszántan a szürkét
vajon miért nem

felnyitottam lelkemben a múlt
lezárt tükrét és belenéztem
a szürke ég a várakozás volt

várni az ünnepekre, a Karácsonyra
beleláttam a szürkébe a felgyúló
karácsonyi fényeket

a szürke, mint a várakozás színe
nagyon rég gondoltam így rá
újra kinéztem és megpróbáltam
belevetíteni a karácsonyi csodát