Balgaváry Malvínia ki akarta használni a szabadságot és úgy döntött, hogy pár napra kimegy a szomszédos országba körülnézni, vásárolni. Csóró lévén még sosem volt külföldön. Most úgy gondolta, hogy ezt a csepp luxust megengedheti magának.

A határon nem volt semmi gond. A táblára kiírva, hogy Utópixia vége.

Mikor átlépték a határt, mégis csak szorongott egy kicsit, ezért visszanézett a hazájára. Az országtábla másik oldalán is volt felirat. Megdöbbenve olvasta.

„A határon túlról visszakukucskálni tilos. Majd akkor kukkolj, ha újra hazaértél.”

A döbbenet csak tíz másodpercig tartott. Utána jött a harsogó nevetés.

Kedves hazám, te a viselkedésemet, cselekedeteimet csak a határon belül tudod szabályozni. A táblán túl már semmi jogod nincs hozzá – gondolta. Majd folytatta magában a gondolatmenetet – Vajon hányan nevetnek rajtunk emiatt …

Imikét az óvodában valamiért idegesítette pár másik fiúgyermek. Többek között Gézuka is. Annyira idegesitette, hogy megkérte az ovónénit, hogy beszéljen Gézuka fejével. Hogy hazamenet a kerítésen keresztül ne lesse őt állandóan. Az ovónéni végül is megkérte szépen Gézukát a kinnről leselkedés abbafejezésére.
Gézuka anyukája észrevette. hogy csöpp fia hazamenetkor mindig makacsul előre néz, noha máskor nézett jobbra is, meg balra is, meg hátrafelé is.

– Gézuka, miért csinálod ezt, kisfiam?
– Mert az Imike nem szereti, ha esetleg visszanézek. Azt hiszi, hogy mindig őt bámulom. Pedig csak a lányokat.
– Ne foglakozz Imikével. Nézz nyugodtan hátra.
– Nem lehet – mondta szomorúan Gézuka. – Az ovónéni megtiltotta.