Linné után szabadon.

A tiltóvirágok több alfajból állnak össze.

Legegyszerűbb képviselőjük a figyelmetlen tiltó (tiltus figyelmetlenicus), aki egyszerű életmódot folytat, bárhol megél, legfontosabb jellemzője az, hogy nyomkod összevissza és nem figyel, hogy milyen gombot nyomott meg.

Ennél már kissé szervezettebb alfaj a nemérdekel tiltó (tiltus nemerdekelus), aki a tiltógomb használatával azt akarná jelezni önmagának, hogy ez vagy az nem érdekli. Őket más néven félszemű tiltóknak is nevezik, mert csak az egyik szemük lát, a másik, nem látó szem látóterében van a nem érdekel gomb, nem látják, így képtelenek a használatára.

Következő alfaj a beszóló tiltó (tiltus besolus), aki nem viseli az elutasítást, így egy-két anyázást követően megnyomja a gombot, hogy a tiltott fél ne legyen képes válaszolni.

Számomra a legkedvesebb a korrekt tiltó (tiltus correktus), aki valamilyen személyes konfliktus kapcsán használja a tiltó gombot. Nála jelenik meg először a valós oksági összefüggés a konfliktus a gomb használata között.

Sajnos ennek az alfajnak van egy kissé rossz irányba fejlődött része is, a cudar, inkorrekt tiltó (tiltus incorrektus). A legfontosabb jellemzője, hogy a tiltás után, ha valaki nem viszonozza, egy nappal, pár héttel, de akár fél évvel később is, ír egy nem-szimpatikus szavazatot a tiltott félre. Olyan ez a viselkedés, mint a régi korokban, amikor a zsákmányt elfogták, ketrecbe zárták, de ez még nem volt elég kielégítő, ezért kívülről, a rácsokon keresztül lándzsával szurkálták az áldozatot.