A domina, akinek élete fő célja az volt, hogy a szolgálatába fogadott szubok jól és elégedetten szolgálják őt, nagy gondot fordított arra, hogy a tíz szub minden pici vágyát jól ismerje. Feltérképezett minden embert, aki szolgálatra jelentkezett. A legapróbb információt is feljegyezte róluk.

Például tudta, hogy az 1. imádja, ha verbálisan alázzák. A 2. szerette a kínzást. A 3.-t az tette boldoggá, hogy női ruhát viselhetett szolgálat közben. És így tovább. A 10. legnagyobb kedvence a sárgarápa főzelék volt, mert a 10. szerette a hasát.

A dominának 10 szolgája volt. Minden nap másnak nézte a kedvét, hogy szubjai boldogok és elégedettek legyenek. Igy természetesen tíz naponta sárgarépa főzelék volt a menű. Jó édesen, tejszínnel nyakonötve, friss vaniliával.

A szubok boldogok voltak mellette. És örömmel teljesítették a domina minden kívánságát.
Az 1. szolgánál azt kivánta, hogy alpári szavakkal alázhassa.
A 2.-nál előtört a szadista énje.
A 3.-at azzal alázta meg, hogy női ruhát hordatott vele.
És igy tovább.
A tizediknek büntetésből mindig sárgarépa főzeléket főzött. És pálcával a kezében várta, hogy az utolsó falatig megegye.

De semmi boldogság nem tart sokáig. A domina már nem volt fiatal, egy reggelre álmában az örök vadászmezőkre távozott.
A szolgák körbeállták, ömlött a könnyük. Közben mind azon töprengett, hogy mi lesz velük. Mert ilyen tökéletes úrnőt soha az életben nem fognak találni.