most olvastam, hogy ‘fogyási szakaszban nem szabad összevissza enni’

érdekes gondolat. mert tulajdonképpen – aki hízásra hajlamos – annak soha nem célszerű összevissza enni. de hogy szabad-e vagy nem, azt nem jelenteném ki ilyen kategórikusan, mert hadd döntse már el mindenki, hogy mit, mennyit és mikor eszik. azonkívül úgyis fog néha bűnözni, azaz összevissza enni. erre van pár jó alkalom az enni szeretőknek: családi összejövetelen, esküvőn, halotti toron, örömükben, bánatukban. és amikor csak olyanjuk van

azaz szinte bármikor. nincs ezzel semmi baj, maximum nem célszerű rendszert csinálni belőle. azaz nem naponta kell bűnözni.
és egy-egy összevissza evés után nem vergődni kell a lelkiismeret furdalás kötelei között, mert az ember hajlamos sokkal jobban hibáztatni magát az ilyenért, mint érdemes lenne. ha túl sok a lelkiismeret furdalás, hamarább feladja és szomorúan beletörődik a bukásba

minden túlevésből le kell vonni a konzekvenciát, de nem szaban ennek önostorozássá válnia. viszont el kell gondolkozni a miérteken.
mi az, ami engem a túlevés felé sodor?
milyen helyzetekben fordul ez elő?
milyen érzelmek vannak közben bennem?
és ami a legfontosabb, hogy mit akarok én pótolni vagy kompenzálni a túlevés adta tünékeny örömökkel???

ha megvan a válasz a miértekre, főleg az utolsóra, akkor lehet tovább törni a fejünket a dolgon. mégpedig azon, hogy milyen más örömforrással tudnánk kiváltani a túlevést

és ezt mindenkinek magának kell megtalálnia